Kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel hozom a 7. részt. Esküszöm, próbálok sietni, de néha nem jön az ihlet... Ez a rész kissé semmitmondó lett, de azért remélem, tetszeni fog!:)
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:)))
Give you what you like: Kata xxx
Kristina szemszöge
Nick az oldalamon állt, amikor a kora délutánban telefonon megbeszéltem Sophie-val, hogy fél háromkor találkozunk a wellness-nél.
- Mindent megbeszéltél?- fürkészett mosolyogva, én pedig biccentettem.
- Ühüm. Már csak a fiúkat kell megvárni, hogy értem jöjjenek- megmarkoltam a telefonom, és megint körbenéztem az úton. Sehol a kocsi.
- Milyen fiúkat?- érdeklődött szolidan, én pedig rá néztem.
- A... barátaim- mit is mondhattam volna? Végül is azok.- Együtt lakom velük.
- Ó- mintha kissé meglepődött volna.
Biccentettem, amikor megcsörrent a telefon. A kijelzőn Luke neve villogott. Kép sajnos még nem volt rólunk.
- Luke! Na végre. Mikor jöttök?- szóltam bele megnyugodva, hogy nem kell felelnem Nick-nek semmit.
- Hát aha, csak Ash-nek kellett fagyi, azért álltunk meg- magyarázkodott, és borzasztó hangosan felröhögött, vélhetőleg Cal poénján.- Minden oké amúgy?
- Persze, minden rendben- mosolyogva megráztam a fejem, és a hajamba túrtam.- Köbö mikor értek ide?
- Negyed óra. JÉZUSOM, MIKE!- ordított fel, és innentől már csak vihogást hallottam.- Sietünk.
Azzal letette.
Nick valószínűleg hallotta, ahogyan a telefon konkrétan zeng a srácoktól, mert úgy méregetett, mintha lenne még egy fejem.
- Szóval. Hangosak.
- De imádni valóak- biztosítottam nevetve, és eltettem a telefonom.
Nick úgy döntött, megvárja velem a fiúkat, aminek részben örültem, hiszen volt társaságom. Részben viszont kicsit ideges is voltam, mert nem tudtam elképzelni, milyen lesz a fiúk fogadtatása. Nos, nem kellett sokáig várnom.
- Azok ők?- biccentett Nick a távolba, ahol egy fekete furgon közeledett, aminek az ablakából kilógott egy kék hajcsomó. Megremegett a gyomrom, és felnevettem.
- Bizony.
Egyre hevesebben dobogott a szívem, ahogyan közeledett felénk az autó. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogyan fog leszállni Luke Hemmings az autóról, hogyan fog kék szemeivel az enyémbe nézni, hogyan fog szőkés hajába túrni, miközben elmosolyodik, kivillantva ezzel fogait, és még láthatóbbá téve a fekete piercinget a szája szegletében. Ez nem lehet igaz. Talán a világ egyik legtökéletesebb férfi modelle állt mellettem, én mégsem tudtam másra gondolni, mint Luke Hemmings nyurga alakjára, azokra a hosszú kezeire, széles vállára és gyönyörű mosolyára.
Valami baj van velem.
Mikor lefékezett előttünk az autó, szabályos szívrohamot kaptam. Kinyílt az ajtó, és először Calum toppant elém. Engem viszont szinte észre sem vett, máris Nick-et kezdte el fürkészni, majd kezet fogott vele. Cal mögött szépen sorban érkeztek a járdára a többiek is, utoljára pedig Luke lépett le. Fölém magasodva rám vigyorgott, és azonnal Nick-re nézett.
- Szevasz- biccentett felé, és elfogadta a felé nyújtott kezet.
- Helló- Nick is próbált köszönni, amikor George ordított ki az autóból.
- Örülök, hogy mindenki szeret mindenkit, de ha nem akarjátok, hogy Kristina Bazan elkéssen a wellness-ből, igen ajánlatos, hogy az autóban folytassátok a csevegést.
- Megyünk- reagáltam én először, és a hozzám legközelebb lévő karokat megragadva, elkezdtem őket az autó felé húzni.
Gyorsan elköszöntem Nick-től, aki csak felvont szemöldökkel figyelte, ahogyan Ashton-t és Luke-t felvonszolom a kocsira,
Luke-t belöktem az ablak mellé, majd miután mellé ültem, a banda többi tagja is felvonszolta a valagát, és el tudtunk indulni. Sokáig integettem Nick-nek, és ő is felemelte a kezét, és, mintha el is mosolyodott volna.
- Milyen volt?- mosolygott hátra George.- Bár már mindent tudok, Gary leadta nekem a drótot.
- Nos, khm- valószínűleg a fülem tövéig elpirultam, és alig találtam a szavakat. Ha mindent tud, akkor...- Nagyon érdekes volt egy olyan modellel dolgozni, aki sokkal több ideje van a szakmában, mint én.- végül elég tárgyilagosra sikeredett a mondat.
- Hallottam, hogy jól kijöttetek egymással- felelte könnyedén a menedzser, én pedig még jobban elpirultam, miközben magamban azért imádkoztam, hogy ne mondjon többet.- Gary szerint nagyszerű fotók készültek rólatok.
- Igen, nagyon élveztük az együtt töltött időt- köhécseltem.
- Amúgy hallod- lökte meg az oldalam Mikey, én pedig megkönnyebbülten fordultam a kék hajú felé.- Hánykor is találkozol a barátnőddel?
- Úgy...- elővettem a telefonom, majd a kijelzőre pillantva csekkoltam az időt.- Fél óra múlva. Odaérünk?
- Hát, tekintve, hogy egyből oda megyünk, elég valószínű...- George féloldalasan rám kacsintott.
- Mi? De hát nincs is fürdőruhám!- tiltakoztam csípőből. Atyám, ha csak azon múlik, hogy kések, hogy nem volt fürdőruhám, Soph tuti megértené.- George, muszáj visszamennem a fürdőruhámért. Nem tudom, tudod-e, de az alap követelmény egy wellness-ben.
- Hát..- kezdte volna Luke, mire mindenki felröhögött, én pedig vállon csaptam.
- Csak nézz be a táskádba- szólt hátra George.
A fejemet rázva kinyitottam a táskát, és leesett az állam. A szám elé kaptam a kezem, és hitetlenül elnevettem magam.
- JAKE!
A fiúk azonnal tudni akarták, mi a helyzet, én pedig a fejemet fogva csak bámultam, ugyanis a táskámban a kék (!!!!), durván szexi fürdőruha lapult, mellette pedig a hálós strandruha. Azt hittem, szívinfarktust kapok.
- Atyám, mi dögös- csak azt vettem észre, hogy Calum már a levegőben lengeti a felsőt.
- Cal, ezt ne tedd tönkre!- odanyúltam, hogy elvegyem a kezéből, miközben önkéntelenül is visszaemlékeztem a jelenetre, amikor betömködték a kanapéba a kék ruhám leszakadt anyagát.
- El ne szakítsátok nekem!- kiabált hátra George.
Nagy nehezen visszaszereztem tőlük a fürdőruhát, majd csak akkor álltam fel, amikor a furgon lefékezett a wellness előtt. Luke kinyitotta nekem az ajtót, én pedig a járdára ugrottam. Alig haladt el mellettem az autó, amikor valaki nagy erővel nekem vágódott.
- Sophia, jézusom!- felnevettem, és ösztönösen átkaroltam a heves lányt, aki folyamatosan csak ölelgetett.
- De örülök, hogy megint látlak- vigyorgott, és egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd eltolt magától.- Mehetünk?
- Még szép- kacsintottam újdonsült barátnőmre, majd egymásba karolva beléptünk az épületbe.
Luke szemszöge
Hátradőltem az ülésen, de magamban még mosolyogtam. Annyira szeretem, hogy Tina állandóan pörög és olyan cuki. Mindig, mikor meglátom a She Looks So Perfect című számunk jut eszembe, ami nem csak emiatt, hanem amúgy is nagy kedvencem.
- Na mi van, Rómeó?- bökte meg a vállam Mikey, én pedig felhorkantam.
- Maradj már.
- Én azon gondolkodtam, hogy mennyi fiú lehet abban a fürdőben- elmélkedett hangosan Calum, miközben a szeme sarkából rám sandított. Azt hittem, fejbe lövöm magam.
- Cal.
- Tényleg, ott sok a hímnemű- bólogatott hevesen Ash is, én pedig arra gondoltam, hogy gáz lenne-e gyorsan visszamenni és elrángatni onnan.
- Fiúk, elég lesz- röhögtem el magam, de a fejemben ott motoszkált az a nyamvadt féltékenység.
- Úgyis tuti felhív, hogyha valami gáz van- vigyorgott rám Mike.
Én csak a fejemet ráztam, de újra meg újra eljátszottam a gondolattal, hogy koncert közbe hív Kristina, és oda rohanok, szétcsapok mindenkit, ő pedig a nyakamba borul, és én leszek a hőse. Hű. Ez milyen gáz már.
Az autó szépen lassan megállt a helyszín előtt, mi pedig kipattanva belőle, gyorsan beszaladtunk a nagy fémajtón. Majdhogynem mindenhol ugyanolyan a hely, a zene, a felszerelés meg ilyesmi, de a közönség sosem egyforma. Vannak, akik megőrülnek értünk, akik folyamatosan harsogják a dalainkat és sikítoznak, de vannak sajnos olyanok is, akik meg sem szólalnak egész este, és olyan, mintha egy full üres stadionban zenélnénk a falaknak, vagy ilyesmi. Mikor beléptünk, őszintén reméltem, hogy a mai közönség imádni való lesz, mert olyankor sokkal jobb énekelni, ha van kinek. Titokban akkor is erre gondoltam, mikor Tinával együtt énekeltünk. Azt sosem fogom elfelejteni.
George előrement, hogy elintézzen valamit még gyorsan, minket pedig felküldött az öltözőbe, hogy addig készüljünk el. Magamban elnyomtam a keserűséget, miszerint most nem toppan be AZ a pizzafutár lány, aki pár koncerttel ezelőtt hozta a pizzát, azzal a tökéletes kisugárzással. Hű. Lassan orvosra lesz szükségem.
- Fiúk, két óra van kezdésig- szólt be az ajtón az egyik asszisztens, mire intettük neki, hogy "kösz, értjük" és lehemperedtünk a nekünk fenntartott kanapéra. Alig volthely, ezért egymásra pakoltuk a lábainkat, hogy azért elférjünk valahogy.
- Olyan fura, de várom, hogy Tina benyisson azon az ajtón- mondta félig nevetve Calum, és fejével a bejárat felé biccentett.
- Jobb lenne, ha ő is velünk jött volna- böktem ki, mielőtt meggondoltam volna, mit is mondtam. Mindenki rám vigyorgott, én pedig valószínűleg elvörösödtem. De utálom ezt.
- De ő jól érzi magát, és mi is jól fogjuk- pattant fel Ash, és nagyon elhitte, hogy ezzel saját magát is meggyőzte.
- Igazad van- szívta fel magát Mikey, és kék bozontjába túrt.- Az egy dolog, hogy hiányzik nekünk, mint a rohadás, de ő jól érzi most magát, tehát ezzel a tudattal nyomjuk le a koncertet.
Úgy kászálódtunk fel a kanapéról, hogy mindannyian hiányoltuk azt, ami az eddigi napokban erőt adott nekünk, a tudtunkon kívül. Ja, és én szeretem.
Kristina szemszöge
Sophie-val a medence mellett feküdtünk, és az üdítőnket kortyolgattuk.
Csodásan festettünk, ha lehet így mondani. Soph fürdőruhája eszelősen dögös volt, de azt hiszem, az enyémmel sem fogott mellé Jack. Ott emelte ki az idomainkat, ahol kellett, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy minden második srác utánunk forduljon. Ekkor persze összenevettünk, aztán mentünk tovább.
- Nem tudom, feltűnt-e, de az a srác a másik oldalon már vagy 6 perce le sem veszi rólad a szemét- súgta nekem cinkosan Sophie, én pedig zavartan vállon csaptam.
- Jaj már.
- Esküszöm- lerakta a középen lévő kis asztalra a poharát, és felült.- El kell mennem mosdóba.
- Megyek veled- ültem fel ösztönösen, de kedves barátnőm szúrósan nézett rám.
- Maradj- felállt, és rám mosolygott. Mikor elhaladt a napozóágyam mellett, rám kacsintott.- És bízz bennem.
Magamban fortyogtam, miközben Soph kecses léptekkel elsétált. Hogy hagyhatott itt? Igaza volt, az a srác majd felfal a szemeivel. Te jó isten, csak az kellene, hogy ide is jöjjön. És pont ekkor elindult felém. Eljátszottam a gondolattal, hogy mennyire venné ki magát gázul, ha elsétálnék, vagy direkt beleugranék a medencébe, de inkább hagytam a kifogásokat. Amúgy sem nézett ki rosszul, és, bár szánalmasan, de egy újabb fiú kerülhetne fel a "ma ismertem meg és jól néz ki" listámra. Tényleg elég gáz vagyok.
- Helló- villantotta rám díjnyertes mosolyát, és megállt a nyugágyam felett.
- Szia- ösztönösen elmosolyodtam, és kicsit beletúrtam a hajamba. Oké, tényleg helyes volt.
- Már egy ideje gondolkodom azon, hogy idejöjjek-e hozzád- vallotta be, és ő is a hajába túrt. Elnevettem magam, ő pedig Soph székére mutatott.- Leülhetek?
- Persze, a barátnőm úgyis még távol lesz egy ideig- vontam vállat, és feljebb toltam magam ültemben. Ezúttal kifejezetten hálás voltam a munkámért, na meg a stylistomért, aki becsempészte ezt a szexi fürdőruhát a táskámba. Úgy tűnt, a srác is hálás... valakinek.
- Egyébként Josh vagyok- rám vigyorgott. Oké, tehát nem gáz neve van. Azért ez már haladás.
- Kristina- nevettem el magam. Kisebb csend telepedett ránk, én pedig szinte éreztem, ahogyan szemeivel végig pásztázza a dekoltázsom. Megköszörültem a torkom, ő pedig kelletlenül a szemembe nézett.- Te egyedül vagy egyébként?
- Eddig egyedül voltam- kezdett el macsóskodni, én pedig észrevétlenül megforgattam a szemeim. Na ne.
- Aha, értem.
- És ti? Hogy hogy itt vagytok? Csajos parti?- vonogatta a szemöldökét, én pedig a fülem mögé tűrtem egy tincset.
- Mondhatjuk így is, igen.
- És fiúk nélkül?- körbenézett, mintha keresne valakit. Gyanítom, valójában nem állt volna mosolyra a szája, ha Luke mellém sétál, és rávigyorog. Na.
Most már megint miért Luke Hemmings jár a fejemben? Te jó isten.
- Úgy tűnik- már megint a melleimet nézi. Most a lábaimat. Normális, hogy ez irritál?
- És, khm- közelebb kúszott hozzám, én pedig legyűrtem a késztetést, hogy távolabb húzódjak. Nem csak azért, mert kínos lett volna, hanem mert leestem volna az ágyról.- Ne üssük el valahogy az időt? Ismerek itt pár srácot, biztos van valami üres raktár, vagy ilyesmi...
- Hát, ne haragudj- erőltetetten felröhögtem, és felálltam. Elég volt ennyi.- De azt hittem, normálisabb vagy.
- Hé, úgy nézel ki, mint aki vevő erre- ő is felállt, és széttárt karokkal elröhögte magát.
- Szóval úgy nézek ki, mint egy...?- felvont szemöldökkel meredtem rá, és nagyon reméltem, hogy nem folytatja.
- Mint egy lotyó, ja- ó, és folytatta. Hirtelen elfutotta az agyam a pulykaméreg, de annyi eszem még volt, hogy nem borítottam rá az egész pereputtyot.
- Talán ezért jössz egyedül ilyen helyekre- vetettem oda neki, és a cuccainkat felkapva még egyszer szúrósan ránéztem, és megfordulva elmentem. Ismerkedés pipa. Viszont, még így is éreztem a tekintetét a hátsómon, és ez határozottan nem olyan volt, mint Luke tekintete.
Ahogyan Sophie-t kerestem, magamban fortyogtam még egy sort. Milyen alakok vannak már? Te jó isten. Odajön hozzám, hogy elvigyen "raktárazni". Sírok.
Mikor befordultam egy sarkon, Soph a legközelebbi padon ült, érkezésemre pedig felnézett. Kérdés ült tekintetében, amire csak egy sóhajjal válaszoltam, és lehuppantam mellé.
- Csak raktárazni akart- mondtam neki, mire egyszerre nevettünk fel.
- Sajnálom- mondta, én pedig a vállára hajtottam a fejemet.- Normálisnak tűnt.
- Ja- elmosolyodtam, aztán eszembe jutott valami. Felültem, és izgatottan néztem Sophie szemébe.- Van egy ötletem.
Luke szemszöge
Már csak fél óra volt kezdésig, szóval mindenki eszeveszetten rohangászott a folyosókon. Vagy hatszor elpróbáltuk a színpadra menetelt, biztos ami biztos, és a lejövetelt is még kétszer, tehát elviekben nem hibázhattunk.
Miután azonban Ash felborított egy mikrofonállványt befelé jövet, én pedig véletlen tovább ugrottam, mint ameddig a színpad ért, magyarul beleugráltam a közönségbe, George a fejébe vette, hogy "ez nekünk nem megy, újból". És megcsináltuk "újból".
A hatalmas tükrökben igazgattuk a hajunkat, meg a szerelésünket, amikor kopogtak az ajtón. Mindenki egyöntetűen rám nézett, ami azt jelentette, hogy mehettem ajtót nyitni, Magamban már épp megfogadtam, hogyha megint George zaklat minket azzal, hogy minden rendben van-e a mikrofonokkal, nemes egyszerűséggel rácsukom az ajtót, de, mint kiderült, ilyenre nem került sor.
- Tina?
Jó, kicsit ledöbbentem. Eleve beletörődtünk mindannyian, hogy a kis angyalunk nélkül nyomjuk végig a koncertet, erre nem betoppan? Mondom, hogy angyal.
- Hoztam egy vendéget is- mosolyodott, el, és berángatott maga után egy barna hajú lányt is. Nem nézett ki rosszul, de én le sem tudtam venni a szemem Kristináról. Jót tett neki a wellness, vagy mi.- Srácok, ő itt Sophie. Soph, ők itt Luke, Calum, Ash és Mikey.
- Te kajak elhoztál a 5 Seconds Of Summerhez- Sophie a szája elé kapta a kezét, és Tina nyakába ugrott majd, mintha mi sem történt volna, ránk nézett.- Csak hogy tudjátok. Minden számotokat kívülről fújom.
- Helyes- vigyorgott rá Calum. Nem tudom, de majdnem én is elszédültem a bicepszeitől. Azta, de beteg vagyok.
- Hogy hogy itt vagytok?- néztem rájuk félig nevetve. Esküszöm azt hittem, pislogok egyet és elfoszforeszkálnak.- Nem élvezitek nagyban a fürdő nyújtotta szolgáltatásokat?
- Tinára ráhajtott egy kan, szóval inkább leléptünk- vázolta a helyzetet Sophie, mivel biztos volt benne, hogy Tina ezt a részletet pont nem említette volna meg nekünk. És már mi is ismerjük annyira, hogy ezt tudjuk róla.
- Mi?- hüledeztünk szinte egyszerre, és a következő pillanatban mind a lányt szuggeráltuk, hogy mondjon valamit: IP cím, vezeték név, akármi, ami alapján megtalálhatjuk és kiherélhetjük azt a tagot.
- Nem volt vészes- vont vállat zavartan. Aha. Biztos, hogy nem mondta volna el.- Csak raktárazni akart, aztán lelotyózott. Nem nagy cucc.
Annyira felvontam a szemöldököm, hogy körülbelül egy vonalba ért a csodás sérómmal. Te jó isten. Herélhetnékem van, az a helyzet. De nagyon.
- Mit csinált?- kérdeztem, kissé talán jobban megnyomva a "csinált" szócskát.
- De amúgy jól vagy?- tette fel a kérdést Cal, és összevonta bozontos szemöldökét.- Mármint nem ért hozzád, meg semmi, ugye?
- Jól vagyok, nyugi- nevetett ránk, és összeütötte két tenyerét.- De miért nem kezdődik a show? Táncolni akarunk!
- Negyed óra van kezdésig- nézett a telefonja kijelzőjére Ash.- Addig bőven elmondhatod, mi is történt pontosan.
- Nem igazán szeretném- töprengett a szőke, és aranyosan elmosolyodott. Úgy körülbelül kétszer lágyabbak lettek a csontjaim ettől a mosolytól, mint amúgy.
Ebben a pillanatban George nyitott be, és erőltetetten ránk vigyorgott.
- Látom, egyben a csapat. Fiúk, ideje indulni.
Azzal kiment.
Tina ránk mosolygott, és egy "gyerünk, csoportos ölelés" felszólítással magához rántott minket. Körben állva megöleltük, ő pedig ugrálgatott egy sort, majd egy-egy puszit nyomott az arcunkra.
- Ügyesek lesztek, tudom, hogy azok lesztek, nagyon ügyesek lesztek- biztatóan ránk vigyorgott. Esküszöm, sokat segített egyetlen mosollyal.
A koncert pedig fenomenális volt.
De leginkább az, ami utána következett.
