Nagyooooon szépen köszönöm, hogy ennyien néztétek meg az előző részt. Úristen, fantasztikusak vagytok!:)):) Na, hogy őszinte legyek, előző héten terveztem volna feltenni a részt, de "sajnos" síelni voltam. Azért idézőjeles a "sajnos", mert baromi jól éreztem magam, szóval remélem, elnézitek nekem ezt a kis csúszást. Meg abban is reménykedem, hogy ezt a részt is "lájkolni" fogjátok.
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:)
Your light is ultraviolet: Kata xxx
Luke szemszöge
Tina kilépett az ajtón, én pedig beharaptam a számat, nehogy elmosolyodjak. Oké, hogy szép, meg kedves, meg gyönyörű és vicces, de hogy még a hangja is jó legyen. Esküszöm, ha nem tudnám, hogy egy pizzafutár volt, azt hinném, valami tündér vagy angyal, vagy mittudomén.
- Mit vigyorogsz?- dobott nekem egy párnát Ash, miközben már mindhárman a konyhapult mögött álltak, egyedül én pengettem még a gitárom.
- Nem vigyorgok- hazudtam, és kis híján elnevettem magam.
- Szerintem neki is bejössz- vont vállat Mike hanyagul, de pillái alól cinkosként sandított rám. Elröhögtem magam, és félreraktam a gitárom, majd felálltam.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- Elhiszitek, ha Tinának mondanánk ezt, ő is ugyanígy reagálna?- Calum vigyorogva oldalba bökte Michaelt, mire mindhárman felnevettek.
- Nyugodjatok már le- megráztam a fejem, és hosszú kezemmel keresztülnyúltam a pulton, hogy fel tudjak venni egy darab Mars csokit. Gyorsan kibontottam, és beleharaptam, mielőtt Ashton rám ugrott volna. Hangosan felröhögtem, és felé nyúlva a szemébe húztam a fejkendőjét. Totális harcunkat Mike szakította félbe.
- Már unom a hajszínem.
Körülbelül fél percig meredtünk rá némán (én közben halkan rágtam a csokim). Végül Cal köhögött fel- erősen röhögés szaga volt a krákogásának.
- Csak most festetted át.
- De olyan, mintha hetekkel ezelőtt történt volna- beletúrt bordó sörényébe, és elvonta az orrát. Ash halkan horkantott egyet a röhögéstől, én pedig miatta félrenyeltem a csokoládém. Kis híján megfulladtam, amikor Cal akkorákat csapott a hátamra, hogy majdnem szörnyethaltam.
- Oké, elég- hörögtem, és inkább ököllel rávertem a mellkasomra.
A srácok hangosan kiröhögtek, én pedig, miután eljátszottam, hogy megsértődtem rájuk, levetettem magam a kanapéra, és benyomtam a tévét. A többiek követték a példámat, és közben azt beszéltük, milyen színű legyen Mikey haja. Ash egyszer nyögte csak be, hogy "libafos", mire Mike, elképzelve magát az említett színű hajkoronával, lefordult a kanapéról.
Percekkel később kivágódott az ajtó, és egy vattacukor illatú Tina esett be a nappaliba. Calum lenémította a tévét, miközben Tina becsapta az ajtót, és izgatottan csillogó szemekkel, elénk lépdelt. Én összeszorítottam a számat, hogy ki ne nevessem: olyan kis cuki volt, ahogyan csillogtak a hatalmas szemei, és a válláról is félig lecsúszott a póló. Hirtelen arra gondoltam, hogy ne már, tuti mások is észrevették azokat a formás lábait.
- Mizu?- tette fel az ártatlan kérdést Calum.
Talán egyszavas választ várt, vagy valami hasonló, de amint feltette a kérdést, Kristina a földhöz csapta a táskáját, és vigyorogva összeütötte két tenyerét.
- Találjátok ki, mi történt!
- Ömm- félrehúztam a szám.- Kicsit kitakarod a tévét. Lehetne, hogy arrébb állsz?
- Na már! Luke, találd ki, mi történt- mutatott rám "indulatosan", de közben elmosolyodott.
- Starbucks?- tippeltem, mire megrázta a fejét.- Híresség?
- Haver, mit hírességezel- lökött meg Ash.- Hírességekkel él együtt.
Felröhögtünk, de Tina leintett minket.
- Oké, ne találgass, inkább elmondom- hatásszünetet tartott, majd széles mosolyra húzta azokat a tökéletes ajkait.- Találtam egy barátnőt az utcán.
Csönd.
- Hogy mi?- előredőlve a térdeimre támaszkodtam, és komolyan nem értettem, mit magyaráz.
- Egy barátnőt- ismételte, és totál megörülve- tulajdonképpen saját magának- elkezdett ugrándozni.
Valamit mesélt egy kávézóról, meg valami nyomorék Zack-ről (?), de a plázánál elvesztettem a fonalat. De végig úgy bólogattam, mintha vágnám, miket mond. Összességében irtó cuki volt, kedvem lett volna magamhoz ölelni, vagy kicsit cukkolni ezzel, de aztán rájöttem, hogy nyilván rendesen beégetném magam. Folyamatosan eszembe jutott, amit Mike mondott: "Szerintem neki is bejössz". De persze, ez lehetetlen. Eleve, egy olyan lány, mint Tina, nem egy olyan srácot fog választani, mint amilyen én vagyok. Az ellent mondana a természet szabályainak.
-... úgyhogy holnap is elmegyünk sütizni- fejezte be, és kifulladva ledőlt a fotelba. Calum köhécselve bólogatott, Ash pedig kis híján felnevetett.
- Oké, izé. Ez tök jó- mondta Cal, majd a combjára csapott, és felénk nézett. A tekintete valami hasonlót sugárzott: "váltsunk már témát, nem is figyeltem oda", úgyhogy Tinára néztem.
- Azon gondolkodtunk...
- ...hogy milyen színű legyen a hajam- fejezte be a mondatom Mike.
- Miért akarod átfesteni?- felhúzta a térdeit, és átkarolva őket, Mike-ra nevetett.
- Mert unom már ezt a színt- a bordó hátradőlt, és felsóhajtott.- Sápít.
- A kék kiemelné a szemed- mondta a lány, majd elfintorodott.- Illetve, nem is kék a szemed.
- De hé, ez jó ötlet- csillant fel Mikey szeme, és vigyorogva felugrott.- Kék. Hah! De ilyen élénk. Úristen.- lehajolt Tinához, és felemelve megpörgette a levegőben. Nevetve figyeltem, ahogyan Kristina sikítva kapaszkodik a srácba.- Istenkirály vagy.
- Jaj, köszi- Mike letette a földre, Tina pedig egy pillanatra megszédült, így a színes hajú srác vállába kellett kapaszkodnia, nehogy elessen.- Utálom, ha pörgetnek.
- Jó, mindegy- legyintett Michael, és ránk kacsintott.- Naa. Ki segít befesteni a hajcim?
- Miért akarod átfesteni?- felhúzta a térdeit, és átkarolva őket, Mike-ra nevetett.
- Mert unom már ezt a színt- a bordó hátradőlt, és felsóhajtott.- Sápít.
- A kék kiemelné a szemed- mondta a lány, majd elfintorodott.- Illetve, nem is kék a szemed.
- De hé, ez jó ötlet- csillant fel Mikey szeme, és vigyorogva felugrott.- Kék. Hah! De ilyen élénk. Úristen.- lehajolt Tinához, és felemelve megpörgette a levegőben. Nevetve figyeltem, ahogyan Kristina sikítva kapaszkodik a srácba.- Istenkirály vagy.
- Jaj, köszi- Mike letette a földre, Tina pedig egy pillanatra megszédült, így a színes hajú srác vállába kellett kapaszkodnia, nehogy elessen.- Utálom, ha pörgetnek.
- Jó, mindegy- legyintett Michael, és ránk kacsintott.- Naa. Ki segít befesteni a hajcim?
Kristina szemszöge
A könyökömön is kék festék volt, miután közösen befestettük Mikey sörényét. Elég menőn néz ki, azzal a rikító kék hajával, meg a sötét szemöldökével és borostáival. Mint egy igazi punk.
Én éppen a fürdőben súroltam az alkarom (hála Ash-nek, aki nem tud normálisan hajat festeni), amikor kivágódott az ajtó, és Luke csapódott nekem. Ösztönösen felsikítottam, ahogyan majdnem elestünk, de végül, azokkal a hatalmas tenyereivel megtartott a derekamnál fogva. A szívem hangosan feldübörgött, és már néztem is fel a szemeibe, amikor Calum röhögött fel hangosan. Luke megperdült, és már csak az egyik karját tartotta a csípőmön. Én is láthattam Calum-ot, aki berontott a fürdőbe, és gyorsan becsapta az ajtót, majd nekidőlt, és kulcsra zárta.
- Ömm..- összevontam a szemöldököm, és felváltva néztem a két fiúra. Végül Luke-on állapodott meg a tekintetem, aki elvigyorodott.- Mit csináltatok?
- Összefestékeztük Ash-t- nevette el magát, és elhúzta a kezét a derekamról.
- Belement a szemedbe?- üvöltötte az ajtónak Cal, és tovább vihogott.
- Menjetek a fenébe- ez Ash hangja volt, és a dübörgésből ítélve, rávágott az ajtóra párszor.
- Ezen miért nem lepődök meg?- tettem fel a költői kérdést, tulajdonképpen saját magamnak.
Visszafordultam a mosdókagylóhoz, és próbáltam a levendula illatú szappannal minél jobban megtisztítani a karom a kék festéktől. Eközben Calum és Luke folyamatosan az ajtónak kiabált, a másik oldalról pedig a válasz hallatszott. Nagyjából olyan volt, mintha egy oviban lettem volna, piercinges és tetovált ovisokkal. Fura.
- Kiengednétek?- böködtem Cal tetkós vállát, mire Luke lecsittelt.
- Nem halljuk, mit mond Ash.
- Csak gyorsan kisurranok- próbálkoztam tovább, és már nyúltam is a kilincs után, amikor Luke elhúzta a kezem.
- Várj már- azzal kikiáltott Ashton-nak.- Cserét ajánlok.
- Mi?- szinte láttam, amint a fejpántos homlokát ráncolja, és ettől önkéntelenül felkuncogtam.
- Odaadjuk neked Tinát- alkudozott Cal is.- És akkor minket békén hagysz.
- Mit ér az nekem?
- Sütök muffint- jutott eszembe. A mellettem álló fiúk szeme felcsillant, és nem kételkedtem abban, hogy az ajtó túloldalán Ash szemei is ugyanígy tettek.
- Benne vagyok- a dobos srác felrántotta az ajtót, és vadul rám vigyorgott. Az arca bal fele csupa festék volt, és a szemöldöke is kék színben pompázott.- Fogalmad sincs, milyen régóta nem ettem már házi sütit.
- A szüleimnek mindig ízlett a muffinom- mosolyodtam el, de közben kissé kesernyés ízt éreztem a számban.
- Valaki muffint emlegetett?- bukkant elő Mikey a szobájából. Még nem sikerült megszoknom rikító hajkoronáját, de egész jól áll neki.
- Tina muffint fog nekünk sütni- lelkendezett Calum.
Én eközben nevetve igyekeztem a konyhába, nyomomban az "ötesóes" éhes tagjaival.
- Nektek is segítenetek kell- néztem rájuk, miközben nekidőltem a pultnak. A fiúk úgy álltak meg előttem, akár a kis ovisok. El kellett mosolyodnom, amikor kánomban pislogtak. Megcsörrent a telefonom, szóval az asztalon heverő laptopomra mutattam.- Le van mentve egy csokis recept, a hozzávalókat keressétek ki, oké? Ezt fel kell vennem.
A srácok letelepedtek a gépemhez, én pedig a fülemhez emeltem a telefonom.
- Igen?
- Tina, Sophia vagyok- szólalt meg legújabb barátnőm hangja a vonal túloldalán.
- Á, mizu, Soph?- azonnal megörültem neki. Oké, eddig nem volt az életemben "barátnő hív a telefonomon" dolog, de nagyon tetszett.
- Tudod, beszéltük, hogy holnap elmennénk sütizni- kezdte, én pedig bólintottam.
- Persze.
- Az a helyzet, hogy megtaláltam a wellness- utalványunkat, amit még Zack szüleitől kaptunk, és arra gondoltam, hogy elmehetnénk.
- Te jó isten!- izgatottan felsikkantottam,mire a srácok egyszerre kapták felém a fejüket.- Biztos, hogy rám akarod pazarolni?
- Pazarolni? Hülye vagy?- felnevetett, és szinte láttam, ahogyan a füle mögé igazítja a haját.- Úgysem tudnám elhasználni. Na, akkor benne vagy?
- Még szép! Jézusom, Soph, imádlak.
- Részemről a köszönet- nevetett barátnőm is.
Mikor letettük, vigyorogva elújságoltam a fiúknak, hogy holnap wellnessezni megyek. Ha-ha.
- Szerintem nem jó ötlet- jelentette be Luke, nekem pedig leesett az állam.
- Mi? Miért?
- Nem is ismered azt a lányt- úgy fonta karba a kezeit, ahogyan apa is csinálta, mikor általánosban elhívott egy fiú fagyizni. Nem is tudom, de szerintem a két dolog egyáltalán nem ugyanaz.
- Jézusom, Luke- megcsóváltam a fejem, és a hajamba túrtam.
- De amúgy tényleg nem ismered- szólt bele Mike is, rikító kék haja össze-vissza állt, ahogyan rám nézett.
- Fiúk, ne már.
- Csak nem kéne totál megbíznod benne- vitatkozott tovább Luke, én pedig azt hittem, menten eldobom az agyam.
- Én vigasztaltam egy kávézóban. Együtt mentünk el vásárolni. És egy lány- emlékeztettem finoman, mivel az arca szokatlanul dühösnek tűnt, és félő volt, nekem vág valamit, mondjuk a laptopomat.
- New York túl nagy ahhoz, hogy mindenkit megvigasztalj, Tina- mosolygott rám kedvesen Calum.
- Jó, nem érdekeltek- vágtam vissza, kissé talán túlreagálva a dolgokat.- Sophia az egyetlen barátnőm, úgy 6 év óta először. És el fogok menni vele holnap wellness-be, mert 1. megbízom benne, és mert 2. el szeretnék menni, hogy titeket idegesítselek vele. Úgyhogy. Megtaláltátok már a receptet?
- Igen- mormolta Ash, és feljebb tolta a fejkendőt festékes arcáról.
- Na. Lássunk neki- rájuk villantottam a mosolyom, és már át is nyálaztam a helyet valami tál után kutatva.
Előszedtem a lisztet, cukrot, meg a kakaóport, a fiúk pedig előkotortak néhány kötényt. Ash felém dobott egy virágosat, ő pedig valami csíkos cuccba bújt, a többiek meg találtak néhány egyszínű darabot az egyik fiókban. Csodálkoztam is egy picit, hogy ennyi kötény van a szállodában. Hm.
- Na, mit kell csinálni?- Ash izgatottan dörzsölte a tenyerét. - Alkotnék valami finomat.
- Szerintem- Calum felvette a kakaóport, és beledugta a fejét a zacskóba.- Mi lenne, ha...
- Jaj, ne már!- rácsaptam a kezére, hogy ne hülyüljön már, mire mélyen beszívta a levegőt (esetében a holland kakaóport), és izomból köhögni kezdett. Luke majdnem meghalt a nevetéstől, a többiek pedig a fejüket fogva vihogtak. Mikor aztán Mikey, a nagy röhögésben, véletlenül rátenyerelt a mérlegre, ami lefordult az asztalról, és darabokra esett a csempén, kezdtem rájönni, hogy hosszú kis sütögetés vár ránk.
- Mossatok először kezet- sóhajtottam, miután valahogy összeraktam a kis mérleget.
- Muszáj?- Cal elhúzott szájjal tanulmányozta a tenyerét, mire a többiek is maguk elé emelték a mancsukat. Magamban megállapítottam, hogy a zenészeknek mekkora keze van már.
- Hát, ti fogjátok megenni- vontam vállat.
Mondanom sem kell, hogy azonnal ráugrottak a csapra. Nem sokkal később már a lisztet öntöttem a tálba, a srácok pedig a tojásokat törték (inkább próbálták törni). Összeöntöttük az alapanyagokat, szóval elkezdtem felolvasztani a vajat. A szokásos módon rátettem egy vízzel teli lábasra a tűzhelyen, és addig olyan utasításokat adtam a fiúknak, mint például "keressétek meg a robotgépet", vagy "Cal, kézzel nem tudod rendesen összekeverni".
- Kezdek éhes lenni- nyekergett Mike, és majdnem leverte a tányérokat a polcról.
- Luke, kavargasd ezt itt- állítottam magam mellé a srácot, hogy kevergesse a vajat, amibe csokidarabokat tördeltem. Mikey mellé léptem, és felnyúlva leemeltem a szekrényről a robotgépet, amit a kék hajú nem vett észre.
- Rohadt élet- szisszent fel Hemmings, és bekapta a mutatóujját.- Ez forró.
- Úgy őszintén- leraktam az asztalra a gépet, és félretoltam a fiút a tűzhely mellől.- Mit hittél?
- Hát nem tudom. De ez tényleg rohadás forró.
Mikor teljesen megolvadt a vaj és a csoki, hozzáöntöttem a többi hozzávalóhoz, Ashton pedig vidáman keverte a géppel. Öntöttünk hozzá egy kis tejet, majd beállítottam a sütőt 170°-ra, és előkerestem egy muffinos tepsit, és segítettem a fiúknak megtölteni a csokis krémmel.
- Na, ezzel is megvolnánk- becsuktam a sütő ajtaját, és kifulladva felültem az egyik bárszékre.
Luke felült mellém, és azzal szórakozott, hogy a kontyomból rángatta ki a hajszálakat, Calum leült az asztalhoz, hogy megegye a maradék étcsokit (majd kiköpje), Mike elkezdte letakarítani az asztalt, Ash pedig lefeküdt a kanapéra, és azt hajtogatta, mennyire éhes.
- Húzod a hajam- félrelöktem a piercinges kezét, aki erre felnevetett. Megcsóváltam a fejem, és felé nyúlva meghúztam a haját, hogy érezze át a szenvedésem.
- Kis cukik- gügyögött Calum, és felénk tartotta a telefonját.
- Nehogy kamerázz- intett neki Luke, de azért röhögött.
- Calum!- visítottam oda neki, miközben majdnem elnevettem magam. Luke haját még mindig fogtam, ő pedig hosszú ujjaival próbálta lefejteni magáról a kezemet.- Tedd el azt a telefont!
- Bocsi, nem hallom- Cal felállt, és közelebb jött hozzánk. Hiába visongtam neki, nem tette el a készüléket, szóval hitetlenül elnevettem magam. Ahogyan kissé hátradőltem, a bárszék lába megbillent, és hatalmas lendülettel hátravágódtam. Útközben valahogy elengedtem Luke Hemmings szőkés tincseit, de mikor sajgó háttal oldalra fordultam, Luke ott feküdt mellettem, és borzasztóan röhögött.
- Cseszd meg, Calum- össze-vissza hempergett, és folyamatosan nevetett. Nem bírtam tovább, pillanatok múlva belőlem is kirobbant a nevetés, a végén pedig már a könnyeim is folytak.
A tetkós mellénk lépdelt, és folyamatosan kamerázott, de a nevetéstől szüntelen remegett a keze. Időközben a többiek is megneszelték, mi a röhögés tárgya, úgyhogy mindannyian körülöttünk álltak.
- Jézusom- a tenyerembe temettem az arcom, és próbáltam abbahagyni a nevetést, mert már fájt a hasam.
- És íme az első videótok- Cal mellém guggolt, és elém tartotta a telefonját. Luke felült mellettem, és közelebb hajolt, hogy láthassa a felvételt.
Először az asztallap volt látható, majd Calum felemelte a kamerát. A pultnál ültünk, és én éppen Luke kezét löktem el a hajamtól, aki erre felnevetett, én pedig megragadtam a haját. A kamerán jobban látszódott, hogy fel kellett nyúlnom Hemmings válla felett, mint ahogy azt gondoltam. Azt visítottam Cal-nak, hogy tegye el, de ő egyre közelebb lépdelt hozzánk. Majd elnevettem magam, és ekkora megbillent a szék sarka. Azzal a lendülettel, ahogy hátrazuhantam, elengedtem Luke haját, aki viszont utánam próbált nyúlni, csakhogy ő is hátravágódott. Végül már a földön feküdtünk, és nem bírtuk abbahagyni a nevetést.
- Atyám- nevettem fel, és hagytam, hogy Ash felhúzzon a földről. Visszaállítottuk a székeket, és jobbnak láttuk, ha inkább leülünk a kanapéra, amíg kész nem lesz a muffin.
Mike combjain tettem át a lábaim, amikor kinyílt az ajtó, és George csörtetett be a házba.
- Mi ez a finom illat?- szimatolt a levegőbe, és letette aktatáskáját az asztalra.
- Muffint sütöttünk- mosolyogtam hátra.
- Oké, amúgy annyira nem érdekelt- felénk fordult, mellettem pedig Calum pukkant egyet a röhögéstől.- Kristina Bazan.
- Igen?- ahogyan szólított, már tudtam, hogy modellmunkával lesz kapcsolatos a mondandója.
- Holnap a tengerparton forgatunk. Tudom, hogy még nem dolgoztál társsal, de az a helyzet, hogy muszáj kipróbálnunk- miközben beszélt, az asztalt kerülgette.- Úgyhogy lesz melletted egy fiú modell.
- Ó- kicsit meglepődtem. A modell srácok mindig rohadék jól néznek ki.
- Ó bizony- George elvigyorodott, és leült az asztalhoz. Megint ránk nézett, és összevonta a szemöldökét.- Fiúk, ne vágjatok már ilyen fancsali képet.
- És, ez meddig tartana?- érdeklődtem, és felálltam, hogy közelebb mehessek a menedzseremhez.- Csak mert délután wellnessezni mennék a barátnőmmel.- most mondja valaki, hogy ez nem hangzik jól.
- El fogsz tudni menni- legyintett, és már bele is folyt a laptopjába.
Én éppen a fürdőben súroltam az alkarom (hála Ash-nek, aki nem tud normálisan hajat festeni), amikor kivágódott az ajtó, és Luke csapódott nekem. Ösztönösen felsikítottam, ahogyan majdnem elestünk, de végül, azokkal a hatalmas tenyereivel megtartott a derekamnál fogva. A szívem hangosan feldübörgött, és már néztem is fel a szemeibe, amikor Calum röhögött fel hangosan. Luke megperdült, és már csak az egyik karját tartotta a csípőmön. Én is láthattam Calum-ot, aki berontott a fürdőbe, és gyorsan becsapta az ajtót, majd nekidőlt, és kulcsra zárta.
- Ömm..- összevontam a szemöldököm, és felváltva néztem a két fiúra. Végül Luke-on állapodott meg a tekintetem, aki elvigyorodott.- Mit csináltatok?
- Összefestékeztük Ash-t- nevette el magát, és elhúzta a kezét a derekamról.
- Belement a szemedbe?- üvöltötte az ajtónak Cal, és tovább vihogott.
- Menjetek a fenébe- ez Ash hangja volt, és a dübörgésből ítélve, rávágott az ajtóra párszor.
- Ezen miért nem lepődök meg?- tettem fel a költői kérdést, tulajdonképpen saját magamnak.
Visszafordultam a mosdókagylóhoz, és próbáltam a levendula illatú szappannal minél jobban megtisztítani a karom a kék festéktől. Eközben Calum és Luke folyamatosan az ajtónak kiabált, a másik oldalról pedig a válasz hallatszott. Nagyjából olyan volt, mintha egy oviban lettem volna, piercinges és tetovált ovisokkal. Fura.
- Kiengednétek?- böködtem Cal tetkós vállát, mire Luke lecsittelt.
- Nem halljuk, mit mond Ash.
- Csak gyorsan kisurranok- próbálkoztam tovább, és már nyúltam is a kilincs után, amikor Luke elhúzta a kezem.
- Várj már- azzal kikiáltott Ashton-nak.- Cserét ajánlok.
- Mi?- szinte láttam, amint a fejpántos homlokát ráncolja, és ettől önkéntelenül felkuncogtam.
- Odaadjuk neked Tinát- alkudozott Cal is.- És akkor minket békén hagysz.
- Mit ér az nekem?
- Sütök muffint- jutott eszembe. A mellettem álló fiúk szeme felcsillant, és nem kételkedtem abban, hogy az ajtó túloldalán Ash szemei is ugyanígy tettek.
- Benne vagyok- a dobos srác felrántotta az ajtót, és vadul rám vigyorgott. Az arca bal fele csupa festék volt, és a szemöldöke is kék színben pompázott.- Fogalmad sincs, milyen régóta nem ettem már házi sütit.
- A szüleimnek mindig ízlett a muffinom- mosolyodtam el, de közben kissé kesernyés ízt éreztem a számban.
- Valaki muffint emlegetett?- bukkant elő Mikey a szobájából. Még nem sikerült megszoknom rikító hajkoronáját, de egész jól áll neki.
- Tina muffint fog nekünk sütni- lelkendezett Calum.
Én eközben nevetve igyekeztem a konyhába, nyomomban az "ötesóes" éhes tagjaival.
- Nektek is segítenetek kell- néztem rájuk, miközben nekidőltem a pultnak. A fiúk úgy álltak meg előttem, akár a kis ovisok. El kellett mosolyodnom, amikor kánomban pislogtak. Megcsörrent a telefonom, szóval az asztalon heverő laptopomra mutattam.- Le van mentve egy csokis recept, a hozzávalókat keressétek ki, oké? Ezt fel kell vennem.
A srácok letelepedtek a gépemhez, én pedig a fülemhez emeltem a telefonom.
- Igen?
- Tina, Sophia vagyok- szólalt meg legújabb barátnőm hangja a vonal túloldalán.
- Á, mizu, Soph?- azonnal megörültem neki. Oké, eddig nem volt az életemben "barátnő hív a telefonomon" dolog, de nagyon tetszett.
- Tudod, beszéltük, hogy holnap elmennénk sütizni- kezdte, én pedig bólintottam.
- Persze.
- Az a helyzet, hogy megtaláltam a wellness- utalványunkat, amit még Zack szüleitől kaptunk, és arra gondoltam, hogy elmehetnénk.
- Te jó isten!- izgatottan felsikkantottam,mire a srácok egyszerre kapták felém a fejüket.- Biztos, hogy rám akarod pazarolni?
- Pazarolni? Hülye vagy?- felnevetett, és szinte láttam, ahogyan a füle mögé igazítja a haját.- Úgysem tudnám elhasználni. Na, akkor benne vagy?
- Még szép! Jézusom, Soph, imádlak.
- Részemről a köszönet- nevetett barátnőm is.
Mikor letettük, vigyorogva elújságoltam a fiúknak, hogy holnap wellnessezni megyek. Ha-ha.
- Szerintem nem jó ötlet- jelentette be Luke, nekem pedig leesett az állam.
- Mi? Miért?
- Nem is ismered azt a lányt- úgy fonta karba a kezeit, ahogyan apa is csinálta, mikor általánosban elhívott egy fiú fagyizni. Nem is tudom, de szerintem a két dolog egyáltalán nem ugyanaz.
- Jézusom, Luke- megcsóváltam a fejem, és a hajamba túrtam.
- De amúgy tényleg nem ismered- szólt bele Mike is, rikító kék haja össze-vissza állt, ahogyan rám nézett.
- Fiúk, ne már.
- Csak nem kéne totál megbíznod benne- vitatkozott tovább Luke, én pedig azt hittem, menten eldobom az agyam.
- Én vigasztaltam egy kávézóban. Együtt mentünk el vásárolni. És egy lány- emlékeztettem finoman, mivel az arca szokatlanul dühösnek tűnt, és félő volt, nekem vág valamit, mondjuk a laptopomat.
- New York túl nagy ahhoz, hogy mindenkit megvigasztalj, Tina- mosolygott rám kedvesen Calum.
- Jó, nem érdekeltek- vágtam vissza, kissé talán túlreagálva a dolgokat.- Sophia az egyetlen barátnőm, úgy 6 év óta először. És el fogok menni vele holnap wellness-be, mert 1. megbízom benne, és mert 2. el szeretnék menni, hogy titeket idegesítselek vele. Úgyhogy. Megtaláltátok már a receptet?
- Igen- mormolta Ash, és feljebb tolta a fejkendőt festékes arcáról.
- Na. Lássunk neki- rájuk villantottam a mosolyom, és már át is nyálaztam a helyet valami tál után kutatva.
Előszedtem a lisztet, cukrot, meg a kakaóport, a fiúk pedig előkotortak néhány kötényt. Ash felém dobott egy virágosat, ő pedig valami csíkos cuccba bújt, a többiek meg találtak néhány egyszínű darabot az egyik fiókban. Csodálkoztam is egy picit, hogy ennyi kötény van a szállodában. Hm.
- Na, mit kell csinálni?- Ash izgatottan dörzsölte a tenyerét. - Alkotnék valami finomat.
- Szerintem- Calum felvette a kakaóport, és beledugta a fejét a zacskóba.- Mi lenne, ha...
- Jaj, ne már!- rácsaptam a kezére, hogy ne hülyüljön már, mire mélyen beszívta a levegőt (esetében a holland kakaóport), és izomból köhögni kezdett. Luke majdnem meghalt a nevetéstől, a többiek pedig a fejüket fogva vihogtak. Mikor aztán Mikey, a nagy röhögésben, véletlenül rátenyerelt a mérlegre, ami lefordult az asztalról, és darabokra esett a csempén, kezdtem rájönni, hogy hosszú kis sütögetés vár ránk.
- Mossatok először kezet- sóhajtottam, miután valahogy összeraktam a kis mérleget.
- Muszáj?- Cal elhúzott szájjal tanulmányozta a tenyerét, mire a többiek is maguk elé emelték a mancsukat. Magamban megállapítottam, hogy a zenészeknek mekkora keze van már.
- Hát, ti fogjátok megenni- vontam vállat.
Mondanom sem kell, hogy azonnal ráugrottak a csapra. Nem sokkal később már a lisztet öntöttem a tálba, a srácok pedig a tojásokat törték (inkább próbálták törni). Összeöntöttük az alapanyagokat, szóval elkezdtem felolvasztani a vajat. A szokásos módon rátettem egy vízzel teli lábasra a tűzhelyen, és addig olyan utasításokat adtam a fiúknak, mint például "keressétek meg a robotgépet", vagy "Cal, kézzel nem tudod rendesen összekeverni".
- Kezdek éhes lenni- nyekergett Mike, és majdnem leverte a tányérokat a polcról.
- Luke, kavargasd ezt itt- állítottam magam mellé a srácot, hogy kevergesse a vajat, amibe csokidarabokat tördeltem. Mikey mellé léptem, és felnyúlva leemeltem a szekrényről a robotgépet, amit a kék hajú nem vett észre.
- Rohadt élet- szisszent fel Hemmings, és bekapta a mutatóujját.- Ez forró.
- Úgy őszintén- leraktam az asztalra a gépet, és félretoltam a fiút a tűzhely mellől.- Mit hittél?
- Hát nem tudom. De ez tényleg rohadás forró.
Mikor teljesen megolvadt a vaj és a csoki, hozzáöntöttem a többi hozzávalóhoz, Ashton pedig vidáman keverte a géppel. Öntöttünk hozzá egy kis tejet, majd beállítottam a sütőt 170°-ra, és előkerestem egy muffinos tepsit, és segítettem a fiúknak megtölteni a csokis krémmel.
- Na, ezzel is megvolnánk- becsuktam a sütő ajtaját, és kifulladva felültem az egyik bárszékre.
Luke felült mellém, és azzal szórakozott, hogy a kontyomból rángatta ki a hajszálakat, Calum leült az asztalhoz, hogy megegye a maradék étcsokit (majd kiköpje), Mike elkezdte letakarítani az asztalt, Ash pedig lefeküdt a kanapéra, és azt hajtogatta, mennyire éhes.
- Húzod a hajam- félrelöktem a piercinges kezét, aki erre felnevetett. Megcsóváltam a fejem, és felé nyúlva meghúztam a haját, hogy érezze át a szenvedésem.
- Kis cukik- gügyögött Calum, és felénk tartotta a telefonját.
- Nehogy kamerázz- intett neki Luke, de azért röhögött.
- Calum!- visítottam oda neki, miközben majdnem elnevettem magam. Luke haját még mindig fogtam, ő pedig hosszú ujjaival próbálta lefejteni magáról a kezemet.- Tedd el azt a telefont!
- Bocsi, nem hallom- Cal felállt, és közelebb jött hozzánk. Hiába visongtam neki, nem tette el a készüléket, szóval hitetlenül elnevettem magam. Ahogyan kissé hátradőltem, a bárszék lába megbillent, és hatalmas lendülettel hátravágódtam. Útközben valahogy elengedtem Luke Hemmings szőkés tincseit, de mikor sajgó háttal oldalra fordultam, Luke ott feküdt mellettem, és borzasztóan röhögött.
- Cseszd meg, Calum- össze-vissza hempergett, és folyamatosan nevetett. Nem bírtam tovább, pillanatok múlva belőlem is kirobbant a nevetés, a végén pedig már a könnyeim is folytak.
A tetkós mellénk lépdelt, és folyamatosan kamerázott, de a nevetéstől szüntelen remegett a keze. Időközben a többiek is megneszelték, mi a röhögés tárgya, úgyhogy mindannyian körülöttünk álltak.
- Jézusom- a tenyerembe temettem az arcom, és próbáltam abbahagyni a nevetést, mert már fájt a hasam.
- És íme az első videótok- Cal mellém guggolt, és elém tartotta a telefonját. Luke felült mellettem, és közelebb hajolt, hogy láthassa a felvételt.
Először az asztallap volt látható, majd Calum felemelte a kamerát. A pultnál ültünk, és én éppen Luke kezét löktem el a hajamtól, aki erre felnevetett, én pedig megragadtam a haját. A kamerán jobban látszódott, hogy fel kellett nyúlnom Hemmings válla felett, mint ahogy azt gondoltam. Azt visítottam Cal-nak, hogy tegye el, de ő egyre közelebb lépdelt hozzánk. Majd elnevettem magam, és ekkora megbillent a szék sarka. Azzal a lendülettel, ahogy hátrazuhantam, elengedtem Luke haját, aki viszont utánam próbált nyúlni, csakhogy ő is hátravágódott. Végül már a földön feküdtünk, és nem bírtuk abbahagyni a nevetést.
- Atyám- nevettem fel, és hagytam, hogy Ash felhúzzon a földről. Visszaállítottuk a székeket, és jobbnak láttuk, ha inkább leülünk a kanapéra, amíg kész nem lesz a muffin.
Mike combjain tettem át a lábaim, amikor kinyílt az ajtó, és George csörtetett be a házba.
- Mi ez a finom illat?- szimatolt a levegőbe, és letette aktatáskáját az asztalra.
- Muffint sütöttünk- mosolyogtam hátra.
- Oké, amúgy annyira nem érdekelt- felénk fordult, mellettem pedig Calum pukkant egyet a röhögéstől.- Kristina Bazan.
- Igen?- ahogyan szólított, már tudtam, hogy modellmunkával lesz kapcsolatos a mondandója.
- Holnap a tengerparton forgatunk. Tudom, hogy még nem dolgoztál társsal, de az a helyzet, hogy muszáj kipróbálnunk- miközben beszélt, az asztalt kerülgette.- Úgyhogy lesz melletted egy fiú modell.
- Ó- kicsit meglepődtem. A modell srácok mindig rohadék jól néznek ki.
- Ó bizony- George elvigyorodott, és leült az asztalhoz. Megint ránk nézett, és összevonta a szemöldökét.- Fiúk, ne vágjatok már ilyen fancsali képet.
- És, ez meddig tartana?- érdeklődtem, és felálltam, hogy közelebb mehessek a menedzseremhez.- Csak mert délután wellnessezni mennék a barátnőmmel.- most mondja valaki, hogy ez nem hangzik jól.
- El fogsz tudni menni- legyintett, és már bele is folyt a laptopjába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése