6. fejezet

Nyuszikák!:)
Sosem tudom eléggé megköszönni, hogy ennyien olvastok- ez eszméletlen. Mindig próbálom a legjobbra megírni a részeket, hiszen ez ennek az egésznek a lényege talán. Muszáj megemlítenem, hogy a mostani résszel nagyon sokat szöszöltem, mert mindig volt egy pici, amin változtatnom kellett. Remélem, ti azért elégedettek lesztek vele:)):):)))
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!^^
Adore you: Kata xxx

Kristina szemszöge

Reggel olyan izgatottan keltem, mint az első napon. Oké, nyilván még nagyon kezdő vagyok, szóval alap, hogy izguljak, de ezen a reggelen szabályos görcsbe állt a gyomrom. Amint kikeltem az ágyból, már tiszta libabőr voltam. Talán ez annak is köszönhető volt, hogy csak egy rövidnadrágot meg pólót viseltem, de na. Lábujjhegyen kilépdeltem a hideg csempén a konyhába, ahol még nem volt senki sem. Ennek örültem, mivel Ash eddig mindig lenyúlta a Nutellás üveget, és olyankor senkinek sem adott belőle, de ma csak az enyém volt. Hehe. Gyorsan csináltam magamnak egy meleg kakaót, és a Nutellás üveggel felültem a pulthoz. Magamban mosolyogtam, ahogyan eszembe jutott a tegnapi borulásunk Luke-kal. A szívem meglódult, és párszor mélyen be kellett szívnom a levegőt, nehogy megint elessek. 

- Megeszed a Nutellát?

Majdnem leállt a szívem. 

- Luke, nem kéne itt ijesztgetned- szidtam meg a srácot, aki elvigyorodva a pulthoz sétált, és felkönyökölt rá velem szemben.

- Nagyon elmélyedtél benne- mutatott a csokikrémre, és a szemembe nézett. Hogy a fenébe állhat ilyen jól a haja, még reggel is? Én ezt nem értem. 

- Csak a mai napon gondolkodtam- vontam vállat, és megfordulva kihúztam a fiókot, hogy elővegyek neki is egy kanalat.

- Csak vigyázz- rám villantotta hibátlan fogsorát, miközben átvette a kanalat, és beletúrt az üvegbe. Én eközben próbáltam nem leszédülni a székről, és csendben a kakaómat kortyolgattam.- A modellfiúk nagypofájúak. 

- Nem hiszem, hogy ez érinteni fog majd- nevettem fel.

- Azért jobb lesz vigyáznod- felnézett a szempillái alól, én pedig a kakaómba mosolyogtam. 

- Úgyse lesz semmi.

- Aha- felnézett rám, és összehúzta a szemeit. Zavaromban a hajamat kezdtem piszkálni, mire Luke hatalmas kezét felém tartotta.- Várj. Mi az a homlokodon?

- Mi? Hol?- azonnal elpirultam. Hát nem lehet igaz, hogy itt még össze is kentem magam. Jézus atyám. 

- Itt, nézd- és már homlokon is pöckölt. Nevetve ellökte magát a pulttól, és indult vissza a szobája felé, amikor leesett, hogy mit csinált az előbb.

- Luke!- kiáltottam utána, és leugrottam a pultról. Most komolyan képes volt homlokon pöckölni? Fájt. És tuti be fog pirosodni.- Hé!

Hátranézett, majd, miután látta, hogy felé rohanok, elkezdte gyorsabban szedni azokat a hatalmas lábait. Őt követve elsuhantam Calum mellett, akit csak akkor vettem észre. Mikor elég közel kerültem hozzá, dobbantottam, és lendületből a hátára ugrottam. 

- Jézusom- nyekkent meg a döbbenettől Luke, és felnevetett azon a rekedt nevetésén, amitől ezúttal is kirázott a hideg. 

- Nem pöckölheted meg a homlokom- közöltem vele, és előrenyúlva megpöccintettem az orrát. Még szerencse amúgy, hogy ilyen nagy és erős, mert simán előre is borulhattunk volna. Ő viszont hátranyúlt, és belebökött az oldalamba, miközben másik kezével tartott, hogy ne essek le és halálozzak el. 

- Nem én ugrottam a hátadra- magyarázta nevetve, és megfordult a folyosón, a hátán velem. 

- Nem én pöcköltelek meg- vágtam rá, mire rám sandított a válla fölött, szóval kijavítottam magam.- Illetve először nem. 

Kiértünk a konyhába, ahol Cal telefonozott, és mikor meglátott minket, édesen ránk mosolygott.

- Mi a helyzet, fiatalság?

- Luke kötözködik velem- feleltem, és ugyanakkor Luke is megszólalt.

- Tina a hátamra ugrott. 

Calum pár pillanatig pislogás nélkül meredt ránk, majd lassan bólintott, közben pedig mosolyra húzódott a szája széle.

- Értem. 

Lemásztam a srác hátáról, és megkerülve a szobám felé vettem az irányt. Éreztem, hogy néz, de egy világért sem akartam megfordulni, mert az már milyen gáz lett volna. Szóval nyílegyenesen a szobámba mentem, becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem, és próbáltam leállítani a szívverésem, ami őrült módon gyors volt. 

Luke szemszöge

Amint becsukódott mögötte az ajtó, a számba harapva igyekeztem elfojtani a mosolygásom. Cal sejtelmes tekintettel fürkészett, de én csak a megdörzsöltem az arcom, majd, mintha mi sem történt volna, leültem mellé a kanapéra.

- Ez cuki volt- jegyezte meg, én pedig csak bólogattam, mint valami idióta. 

- Az. 

- Lucas- Mike sétált be a nappaliba, nyomában Ashton-nal, és mindkettejük fején a világ legostobább mosolya ült.- Most már nem mondhatod, hogy nem jössz be neki. 

- Sosem mondtam ilyet- adtam az ártatlant, és közben azon filóztam, hogy milyen ez már: a srácok itt ólálkodtak körülöttünk. 

- Kíváncsi vagyok rátok- kacsintott felém Ash, mire megforgattam a szemeim, és nekidobtam egy párnát. Ő visszadobta, de kicsit kancsalra sikeredett, ugyanis Calum-ot találta fejbe, aki erre felhördült. Én hangosan felröhögtem, mire nekem repült egy párna. Ekkor már kirobbant a III. világháború, szóval Ash egy poharat is összetört, amit aztán neki kellett feltakarítania. Csak seprűt találtunk, úgyhogy nagyjából azzal sepregette fel az üvegszilánkokat, de gyanítom, a fele még mindig a pult mögött állt. 

Majdnem meghaltam a röhögéstől, amikor Mikey nagy lendülettel Ash-nek szeretett volna vágni egy párnát, de a fejpántos elhajolt előle, és a párna az éppen belépő George-t nyomta orrba, aki meglepetésében hátratántorodott, és nekiment a falnak. Mike valami "bocsesz" félét habogott, de a vihogásából nem igazán tudtam kiszűrni. George elkezdett kiosztani minket, hogy "hírességek vagyunk, az isten szerelmére is, viselkedhetnénk felnőttként, mert a végén még összetörünk valamit". Ha lehet, erre még jobban szakadtunk. Ebben az őrületben trappolt ki a konyhába Tina. 

Jó. Ha nagyon érzelgős pöcs lennék, simán leesett volna az állam- az a magas derekú rövidnadrág piszok jól állt rajta, nem is beszélve az ejtett vállú felsőjéről, ami láttatni engedte hófehér vállát. Szőke haját leengedte, csak a szemébe lógó tincseket fogta fel kis copfba, kék szeme pedig csak úgy ragyogott, ahogy ránk villantotta. 

- Mi ez a nagy röhögés?- megállt a kanapé mögött, és lenyúlva összeborzolta Ash haját, akinek a válla folyamatosan rázkódott az elfojtott nevetéstől. 

- Ne kérdezősködj, Kristina Bazan- intette le George, és az asztalhoz lépve leemelte róla az aktatáskáját.- Indulnunk kéne. Készen vagy?

- Persze, csak innék egy pohár vizet- ellépett a kanapétól, és mezítláb elindult a pult felé.

Riadtan néztünk össze a srácokkal. Lepörögtek a fejemben a variációk: ha Kristina belelép egy üvegszilánkba (ami nyilván nem lett normálisan összetakarítva), akkor megvágja a lábát, és előfordulhat, hogy ez szabotálná a tengerparti fotózást. Ha viszont hangosan odaordítanám neki, mi a szitu, George visszakézből egy hatalmas pofont keverne le mindegyikünknek, szóval ez a variáció sem jöhetett szóba. Gyanítom, a fiúk is ugyanezen gondolkodhattak, mert egyszerre kiáltottunk fel.

- Tina!

- Mi az?- éppen hogy csak hátrafordult, és már ment is tovább a pult felé, amikor Ashton mellé pattant, és a vállára kapta. Kristina felsikított, és nevetésben tört ki.

- Jézusom, Ash! Letennél?

- Mehetünk- mosolygott George-ra a dobos, mi pedig vettük a fonalat, és összeszedtük a cuccainkat. Szerencsére, mint valami rendes fiúk, alapból cipőben járkálunk a lakásban, szóval tettre készek voltunk. 

- Mi? Hé, rajtam még nincs szandál!- mondta Tina, és Ash combjaitól tolta el magát, hogy ne szálljon a fejébe a vér.

- Maradj nyugton- Calum leguggolt hozzá, és rávigyorgott.- Ma kiszolgálunk téged.

- Ja, sétálnod sem kell- csatlakozott be Mike is.- Tudod, milyen fárasztó? Majd mi viszünk. 

- A táskám a szobámban van- törődött bele a lány.

- Hozom- villantottam rá a széles mosolyom, és elszlalomoztam a szőkeség kuckójába. 

Először az tűnt fel, hogy Tina-illat van. Majd az, hogy a laptopja az összegyűrt ágyneműn kuporog, a pizsamája pedig félig kilógnak a párna alól. Mosolyogtam kicsit azon, milyen cuki a szobája, aztán megragadtam a táskáját, ami az ágy előtt állt, és már mentem is ki. Mire kiértem, a többiek már feladták Kristiná-ra a szandálját, amiben a lába még szebbnek tűnt. Atya úristen. 

Ez mekkora baromság. 

George egy fejrázással nyugtázta a történteket, majd kivezényelt minket a hotelből. Lent aztán Ash berakta Tinát a kocsiba, aki az ablakhoz kuporodott, mi pedig benyomultunk mellé. 

Kristina szemszöge

Pár perc után az autó leállt, én pedig kiugrottam belőle. 

Útközben George elmagyarázta, hogy ugyanazokkal leszek, akikkel a legutolsó (normális) fotózásomon is voltam. Azt is közölte velem a menedzserem, hogy ma a fiúkkal kell lennie, hiszen délután koncert, és amellett, hogy ügyelnie kell a normális folyamatokra(?), nem szabad a fiúkat szem elől tévesztenie. 

Úgyhogy integettem az autónak, ami dudált párat és elhajtott.

- Tina!- Gary hangja kissé megnyugtatott. Felé fordultam, ő pedig két puszival köszöntött.- Hogy vagyunk ma?

- Csodásan- feleltem mosolyogva, a fotós pedig közben elkezdett a homokos tengerpart felé terelni. 

Valójában gyönyörű helyen voltunk- most is. A hullámok hangja betöltötte a levegőt, a láthatáron pár nagy házat lehetett csak látni, minden más egy az egyben a tengerről szólt. Gary a homokon álló fehér sátorszerűség felé vezetett. Amint a homokra léptünk, én levettem a szandálom, és mezítláb belefúrtam az ujjaim a szemcsék közé. A homok kellemesen meleg volt, hiszen a nap még nem tűzött totálisan. 

A sátorba belépve Jake rohant le először, Sharlotte pedig utána nyomott egy hatalmas csókot az arcomra. Azonnal levetkőztettek, és miután Jake rám aggatott egy fél milliós fürdőruhát, meg egy fehér, hálós strandruhát, Sharlotte elkezdte lemázolni az arcom. Kellemes volt érezni a vattát az arcomon, ami teljesen átváltoztatta a bőröm, hogy úgy érezzem, nem is én nézek vissza a tükörből. A végeredmény most is döbbenetes volt. 

Gary kibontotta a kis copfomat, és a hajamat feltupírozva csinált egy kócos fonatot, amit lazán átdobott a jobb vállamon. Kaptam egy méregdrága napszemüveget, valami sajátos formával, vagy mittudomén, de viszonylag jól állt. 

- Készen is vagy- csapta össze a tenyerét Jake, és büszkén pislogott rám. 

- Nyár feelingem van- nevettem el magam, majd felállva megperdültem a tengelyem körül.

- Én is érezhetem?

Hirtelen azt sem tudtam, ki szólalt meg mögöttem. Amikor azonban Gary elrobogott mellettem, és karon ragadta a magas, izmos, napbarnított, bozontos hajú, sötét szemű, gyönyörű mosolyú srácot, hogy beljebb rángassa, kezdett leesni, hogy valószínűleg a fotó partnerem lehet az. Elég imitáló csomagolásban. 

- Az én feelingemet?- kérdeztem mosolyogva, a srác pedig elnevette magát.

- Szóval szabad?- hagyta, hogy Gary lenyomja a székbe, és össze turkálja a haját.

Várjunk. Most flörtöl velem? Megígértem Luke-nak, hogy vigyázok vele. Na de állj. Luke most nincs itt. És, amiről nem tud, az nem fáj neki.

- Maradj már nyugton, Nick- kérte Gary, Nick pedig beharapta a száját. 

Mikor aztán Nick is elkészült, úgy nézett ki, mint valami Adonisz. Tipikusan olyan srác volt, akiről mindig álmodoztam 13 évesen, és akiről most is mindig álmodoznak a lányok. Jake megállapította, hogy "milyen szépek vagyunk együtt", aztán kilökdöstek minket az üres tengerpartra, és elkezdhettük a fotózást. Már akkor, amikor csak kisétáltunk, Gary Nick mellé lökött, és kiadta parancsba, hogy a srác fogja meg a kezem. 

Nos. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy majdnem elájultam. Mert nem csak hogy egy brutál helyes srác fogta meg a kezem önszántából, de még szívesen is tette. Ezt onnan tudom, hogy mondta. 

- Srácok- leálltunk, a vízhez közel, és Gary-t hallgattuk, amint kiadta az instrukciókat.- A pózolásokat rátok bízom. Mindkettőtökkel dolgoztam már, és tudom, hogy eszméletlen tehetségesek vagytok. Viszont az együtt működéshez hallgatnotok kell egymásra. Nick, Tina gyengéd és gyönyörű, ha neki van jobb ötlete, muszáj lesz venned a fonalat- mutatott a magas srácra, majd rám nézett.- Tina, Nick határozott és tapasztaltabb, lesznek olyan dolgok, amikben neki lesz majd igaza. Nagyszerűek vagytok, együtt pedig tökéletesek lesztek. Na. Kezdhetünk. 

- Had kezdjek én- böktem bele Nick izmos hasába, aki elvigyorodott, és aprót biccentett.- Játszd el, hogy szeretsz.

- Azt nem lesz nehéz- dörmögte, én pedig próbáltam úgy tenni, mint aki nem hallotta meg. 

Lábujjhegyre emelkedve nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig a könyökömnél kicsit megemelt, így a lábaim elhagyták a földet. Hallottam, amint Gary kattintgat a gépével, úgyhogy megfogtam Nick egyik kezét, kuszán összekulcsoltam az ujjainkat, és futva húztam magam után, közben pedig úgy nevettünk, mintha mindig is ezt tettük volna. Nick feljebb emelte a kezét, én pedig ösztönösen megpördültem alatta, aztán véletlen megbotlottam, és seggre ültem a homokon. Nevetni kezdtem, mert Nick meg átesett rajtam, de közben egy pózba vágta magát.

- Még nem is tudom a neved- nézett rám. Már ketten ültünk a homokban, a hullámzó víz pedig szinte a lábujjaimat is elérte. Gary közelebb jött, úgyhogy Nick felmarkolt egy kis homokot, és játékosan nekem dobta. Én ösztönösen elfordítottam a fejem, hogy ne menjen a szemembe, majd, miután biztos voltam benne, hogy nem támad nekem megint, felültem, és közelebb másztam hozzá. Ő mosolyogva megragadta a copfomat, és azt magához húzva feljebb dőlt, hogy egy puszit nyomjon a homlokomra. Gary folyamatosan kattintgatott, de nem szólt egy szót sem, én pedig úgy gondoltam, elégedett velünk. 

- Kristina vagyok- nevettem rá.- De inkább csak Tina.

- Szóval, Tina- kezdte, majd hátradőlt, és engem is magára húzott. Ahogy rádőltem, elvigyorodott.- Mióta is vagy New York-ban?

 Egy hete, durván- feleltem, aztán felálltam, és a kezemet nyújtva felhúztam őt is. Akkora lendülettel pattant fel, hogy nekem lökődött, én pedig hátraestem volna, ha nem ragadja meg a derekam. Az érintése nagyon emlékeztetett Hemmings-ére, én pedig az emlékre összeborzongtam. 

- És hogy tetszik?

- Tetszik- mondtam halkan, ugyanis Nick borzasztó közel húzott magához. Éreztem a kockáit csupasz hasamon, és (mivel egy fejjel magasabb volt, ezért le kellett hajtania a fejét) a leheletét a vállamon, a kezei pedig tökéletesen beleillettek a derekam domborulataiba. Megköszörültem a torkom, és attól féltem, érzi az őrült mód dobogó szívem.- Nagyon tetszik.

Halkan elnevette magát, és még közelebb próbált préselni magához, amikor én kiszabadultam az öleléséből, és belerohantam vele a vízbe. Egyik kezével még mindig a kezemet fogta, én pedig szaladtam előre, amíg a víz már a térdem fölé ért. Elengedtük egymást, és ösztönösen fröcskölni kezdtük a másikat. Én sikongattam, ő pedig artikulátlanul üvöltött. Néha elkapta a derekam és magához húzott- olyankor Gary gépe megőrült szerintem, annyit fotózott. 

Pár óra múlva a fotós elégedett vigyorral kinézett a gép mögül.

- Gyerekek. Fantasztikusak vagytok.

Aztán intett, hogy menjünk vissza a sátorba, mert nagyon tűz a nap. Ám, amint beléptem, Sharlotte azonnal félrevont, lemosta a sminkem (igazából csak alapozó meg spirál volt rajtam, hogy "természetes" legyek), és telekente a fejem mindenféle krémmel, amikről azt mondta, nyugtatják a bőrt. Utána Jake karon ragadott, kihúzott szemei pedig izgatottan csillogtak.

- Itt az ideje átöltözni, Tina. Gyere.

- Itt is maradhattok- intett lazán Nick, arcán széles vigyor terült el.

- Álmodik a nyomor- öltöttem rá a nyelvem, és hagytam, hogy Jake elvonszoljon a paraván cucc mögé.

Elfordult, amíg kibújtam a fürdőruhámból (tiszta homok volt az egész), és csak benyújtott egy kék fürdőruhát, mellé pedig egy csipke (!), ultra mini ruhácskát. Ez egy fokkal elegánsabb volt, mint az előző; az egy picit kamasz lányos volt, a mostani viszont... dögös. 

- Jézusom!- csapta össze a kezeit, és rám kacsintott.- Nick meg fog őrülni. 

Elnevettem magam, Jake pedig visszahúzott a többiekhez. Gary biztosított arról, hogy "kamera elé való vagyok", Sharlott csak mosolygott, Nick pedig nem reagált semmit. Elakadt a szava. 

Miután a sminkes megint lealapozta az arcom, és feltett egy leheletnyi sminket a szemeimre, Gary kibontotta a hajam, ami így kissé hullámosan lógott a vállamon. Beletúrt párszor, kicsit feltupírozta és hagyta lógni. Én már tettre készen voltam, amikor Nick köhintett a hátam mögött. Megfordultam, ő pedig egy pólóban és térdgatyában állt, lazán mosolygott, a haja pedig tökéletesen lógott a szemébe. 

- Jó a köntösöd- megnyalta a száját, és a szemembe nézett.

- Ez egy csipkés strandruha- javítottam ki, és mosolyogva a fülem mögé tűrtem a hajam. 

- Bocsánat- tette fel a kezeit, mire elnevettem magam.

- Na, szerelmesek- Gary érkezett meg, én pedig szúrósan néztem rá. Vette az adást, és inkább behúzta a nyakát.- Szóval. Folytathatjuk? 

- Naná- vágta rá Nick, és mellém lépve átkarolta a derekam, majd elkezdett kitolni a sátorból.- Most én jövök. Játszd el, hogy vágysz rám.

Ellenálltam a kísértésnek, hogy azt feleljem "azt nem lesz nehéz", bár legszívesebben  azonnal rávágtam volna. Ki az a lány, aki nem vágyik Nick-re? Könyörgöm. 

Kint a parton aztán hagytam, hogy Nick irányítson: közel húzott a vízhez, várt pár pillanatot, míg kisöpröm a hajam a szememből, majd határozott mozdulattal magához rántott. Gary eszeveszetten kattogtatott, Nick pedig végigsimított a karomon, majd a kézfejemnél megállva összekulcsolta ujjainkat. Tény, hogy megható jelenet volt, simán beillett volna egy romantikus filmbe. Éreztem a leheletét a nyakamon, a fülemen, a számon, egyszerűen mindenem sóvárgott utána. Az ujjaim önkéntelenül felnyúltak, hogy megsimítsák azt a tökéletes arcot, a másik kezemmel pedig szorítottam egyet ujjain. Nick az arcomhoz emelte a kezét, és egy tincset az ujjai közé csippentett.

- Jól csinálod- suttogta. Elmosolyodtam, és elengedtem a kezét, hogy a mellkasára fektethessem, míg a másikkal még mindig a nyakát fogtam. 

- Te sem vagy rossz- motyogtam. 

Még párszor magához húzott, a haját az orromba fúrta, ajkát a homlokomra nyomta, amikor Gary vigyorogva felnézett a kamerából.

- Srácok. Isteniek vagytok- csípőre tette az egyik kezét.- Nem lehetne, hogy még több érzelmet vigyetek bele? Szabad a pálya.

Újra elkezdett kattogtatni, Nick pedig az államnál fogva maga felé fordította az arcom.

- Mehet?

- Kezdek félni- mormogtam, de hagytam, hogy magához húzzon.

Olyan ösztönösen csókolt meg, hogy akár meg is lepődhettem volna, de ehelyett visszacsókoltam. Hatalmas tenyereivel a derekamat fogta, én pedig lábujjhegyre állva áttettem karjaimat a vállán. Nem volt az a szenvedélyes csók, amiben elvesznek az emberek, hiszen csak ma ismertük meg egymást. De a fotóért tettük. A munkáért. Azért, hogy minél jobb képek készülhessenek rólunk. Egyikünknek sem jelentett semmit, de tény, hogy jó volt. Az ajkai puhák voltak, éreztem a szívverését, és egyszerűen jó volt hozzáérni, érezni az izmokat a pólóján keresztül, ahogy a kezem alatt mozognak. Nem smároltunk, nem volt "nyelvezés" meg nyúlkálás, csak a száját az enyémhez nyomta. De édes csók volt ez, és talán ilyen édes csókban még nem volt részem- noha az érzelmek áradata elmaradt. 

Mikor elváltunk, Nick aranyosan rám mosolygott, és a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset, amit a szél az arcomba fújt. Éppen hogy vissza mosolyogtam, amikor hozzám hajolt, és egy finom kis puszit nyomott az arcomra. Pár másodpercig ott tartotta a száját, és mélyen beszívta a levegőt, engem pedig kirázott a hideg. 

- Csodálatos- fakadt ki a fotós, és vidáman ránk nézett.- Fantasztikus. Isteni. Imádni való. Nagyszerű. Imádom. Tökéletes.

Azzal felmutatta hüvelykujját, és elindult visszafele. Nick finoman meglökte a vállam, ahogyan utána néztünk, én pedig rá pillantottam. Elvigyorodott.

- Ez klassz volt.

- Valóban- értettem egyet vigyorogva. 

Ahogy elindultunk, elkezdtünk beszélgetni. Mint már mondtam, nem jelentett egyikünknek sem semmit az a csók. Viszont Nick nem csak jól néz ki, de okos is, és rendes. Lehet, az utóbbi a történtek gyümölcse, és ha nem ismerne, nem így szólna hozzám, de azonnal jól kijöttünk egymással. 

Annyian félreismerik ezt. Annyian nem látnak át a külsőn. Elvégre, itt egy srác, aki piszok jól néz ki, és senki sem nézné ki belőle, hogy amúgy baromi rendes és értelmes, és normális. Nem azt mondom, van kivétel, persze hogy van. De Nick egyértelműen azok közé tartozik, akikért megéri ez az egész. Megéri pózolni és pózolni, vele együtt vagy nélküle. 

Aztán arra gondoltam, amit Luke mondott. A modellfiúk nagypofájúak. Nick nem az. Vagyis, biztos az, de nem szúr szemet e tulajdonsága. 

Talán Luke tévedett. 

De talán nem.

/