8. fejezet

Nyuszikáim!:)
Nagyon-nagyon hosszú kihagyás után térek most vissza, és borzasztó sok bocsánatkéréssel tartozom, amiért eddig húzódott az a kis szünet, de komolyan ezer felé állt a fejem. Most azonban, hogy visszataláltam a történetemhez, tele szövögettem olyan dolgokkal, amiknek később hatalmas jelentőségük lesz, szóval. Köszönöm azoknak, akik még nem léptek le☺ 
U.i: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:))
Lav: Kata xxx

Kristina szemszöge

Nem hazudok, ha azt mondom, ilyen koncerten még soha sem voltam. A fiúk eszméletlenek voltak. De az eszelős értelemben. 

Mivel közeli barátaik vagyunk, közvetlen a színpad mellé állhattunk, ami afféle "féligakulisszákmögött" helység volt. Sophie-val betegre sikítottuk magunkat, de hangunkat így is elnyomta az odakint őrjöngő lányok visítása, ami annyira elképesztő volt, amennyire annak hangzik. A levegő izzott a teremben, fullra volt tömve az egész stadion, ráadásul a fiúk zenéje kétszer jobban megremegtette a házat, mint csak a sikítások. Konkréten bizsergett az egész hely.

Mivel panorámában láthattam, mennyire tökéletesen végzik a munkájukat, hirtelen megértettem, mit csinálnak olyan jól, hogy lányok milliói törik magukat véresre, hogy közelebb jussanak a színpadhoz, és rekednek be totálisan, csakhogy együtt énekeljék velük a dalaikat. 

Ahogy elnéztem, amint Calum folyamatosan édes mosolyokat küldözget a lányok felé, akik már abban orgazmust éltek át, hogy rájuk nézett, nekem is mosolyognom kellett. Ash pontosan tudta, milyen iszonyatosan jól állnak neki a dobok, így persze annak megfelelően küldött lopott vigyorokat a lányok felé. Ravasz. Mikey haja egymaga volt az összegubancolódott cukiság, ráadásul, ahogyan gitározott, azt olyan volt nézni, mintha valaki Nutellát csurgatna rá. Luke pedig... Luke esetében amúgy is elfogult vagyok (fogalmam sincs, mi okból), de ember. Ahogyan állt, a gitárját fogta, vagy a tarkójára erősített mikrofont babrálta, amitől kivillantak a póló alá rejtett bicepszei, lányok ezrei vetkőztek ki magukból, és konkrétan minden megőrült. Ezt Sophie-ra is értem, aki úgy ordított, mint egy eszelős. 

A koncert végeztével a srácok még vagy két órán keresztül pózoltak a rajongókkal képek erejéig, ölelgették őket, és mikor valaki sírva fakadt, amiért láthatja őket, nekem is úgy kellett visszanyelnem a könnyeimet. Fantasztikus volt látni, hogy ezek a srácok ennyi csodát tesznek...eszméletlen. 

Kifulladva, izzadságtól csatakosan, de arcukon a világ legboldogabb mosolyával estek be az öltözőbe, mi pedig mosolyogva néztünk rájuk a kanapéról.

- Milyen volt?- kérdeztem őket nevetve, de a választ már pontosan tudtam.

- Ahhw..- Calum rogyott le mellém, boldog arckifejezését csak a fáradt sóhaj tette még aranyosabbá.

- Imádom- nyögte Luke, és végigfeküdt a kis asztalon, amiről elég rendesen lelógott.

- Wohooooo!- rikkantott fel Mikey, és a levegőbe bokszolt.

- Adjatok enni- Ashton végigfeküdt a földön, mire mindenki felnevetett.

- Ez mindent elmondott- szeretetteljesen néztem rájuk, és szórakozottan megsimogattam a mellettem pihegő Cal buksiját.- Iszonyatosan szerencsések vagytok. Imádnak titeket.

Erre a fiúk már nem mondtak semmit, de olyan pillantással néztek rám, hogy a szívem szakadt meg. 

A ház sötéten és üresen eléggé hátborzongató volt, mikor azonban bevettük a nappalit, és a helyet betöltötte a fény, ennél jobb helyen el sem tudtam képzelni magam.

Soph a koncert végeztével, mikor indultunk hazafelé, elköszönt, arra hivatkozva, hogy holnap korán kell kelnie. Marasztaltam, de határozott volt, ráadásul azzal a sokat sejtető, csajos, "tudom, amit tudok" pillantásával vizslatott. Szóval hamar feladtam, mielőtt elszólja magát. De hát miről? Semmiről, mert nincs is semmi. Pont.

- Őszintén- nézett rám, a velem szemben ülő Mike, miközben mellém Luke és Ash huppant le, Cal pedig a másik fotelba esett be, Mikey mellett.- Milyenek voltunk?

- Hát- felhúztam a térdeimet, és megdörzsöltem az arcomat. A fáradtság olyan erővel nehezedett rám, hogy hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.- Annyira fantasztikus volt, hogy el sem tudom mondani.

Elvigyorodtak, mire folytattam:

- Bár sosem voltam rajongótok, el nem tudom mondani, milyen eszméletlenek voltatok. De kajak- fáradt mosollyal hátradöntöttem a fejem, de éreztem, hogy csillognak a szemeim.- Mindenki sikított és sírt, és olyan volt, mintha egy múló illúzió lennétek. Túl gyorsan véget ért a koncert. 

- Melyik szám volt a legjobb?- Cal a térdeire támaszkodott, és most, hogy lezuhanyoztak, frissebbnek és üdébbnek tűntek, mint eddig valaha. 

- If You Don't Know- mosolyodtam el, a kedvencemet említve. Ők is tudják, hogy az a beszt, és a besztek közül is a legbesztebb, de mikor megint megszólaltam, totál meghatódtak.- És a Broken Home.

- A legnyálasabb- fintorította el az orrát Calum.

- Azt imádom- Luke a száját harapdálta.- Calum-baba full édesen énekli.

- Menj a fenébe- Cal röhögve nekivágott egy párnát, Luke pedig vigyorogva a háta mögé gyömöszölte.

- Esküszöm, iszonyatosan megható volt- Ashton-nak dőltem, aki a hajamat összeborzolva magához ölelt.- Az a szám annyira...khm- ahogy felidéztem a dalszövegét, elfutották a szemeimet a könnyek, pedig rohadtuuuul nem akartam pont itt. Pont most. Felültem, és elnevettem magam.- Bocsánat.

- Baj van?- kérdezte azonnal Luke, én pedig szipogva megráztam a fejem. Biztos, hogy nem fogok nekik mesélni a rohadt szánalmas életemről. Mármint az azelőtti életemről, hogy felültem velük a repülőre.
- Semmi- amint ezt kimondtam, tudtam, hogy a könnyeim már nem maradnak tovább bent, ezért sietősen távoztam, mielőtt úgy látnak, hogy taknyom-nyálam összefolyik. Bezárkóztam a szobámba, az ajtónak dőlve a földig csúsztam, felhúztam a térdeimet, és hagytam, hogy a könnyek csendesen végigfolyjanak az arcomon.

Reszketve léptem be a suli mosdójába. A szám kiszáradt, a kezeim remegtek, a szemem pedig borzasztóan égett. A tükörbe nézve már azt sem tudtam, ki néz vissza rám. Karikás szemekkel, csapzott, szőke hajjal, és olyan csont soványan, hogy félő volt, ott helyben összetörik. Ledobtam a táskámat, és a csap fölé hajolva megnyitottam a vizet, majd olyan sokáig folyattam az alkalomra a hideg vizet, hogy egy idő után fel sem tűnt a lüktetés az ereimben. Lassan lehajoltam, és kényszerítettem magam, hogy néhány kortyot le tudjak nyelni- a torkom borzasztóan égetett.
Elzártam a csapot, és a mosdókagylón megtámaszkodva a tükörképemet vizslattam.
Ronda vagyok. Borzasztóan ronda. Istenem, mikor lesz már vége?
Sóhajtva lehunytam a szemem, és legszívesebben zokogtam volna, de az összes könnycsatornám kiszáradt. Megragadtam a táskámat, és magamra mosolyogva elővettem az alapozómat. Gyakorlott mozdulatokkal az arcomra kentem egy réteget, ami eltüntette a karikáimat, aztán egy száraz samponnal gyorsan átdörzsöltem a hajam, végül felvettem egy bő tunikát, ami eltakarta a kiálló csontjaimat. Kész idegroncs vagyok.
Kiléptem a mosdó ajtaján, amikor nekiütköztem egy fiúnak. A vállamba azonnal belenyilallt a fájdalom, én pedig esetlenül megdörzsöltem. Gáz.
- Bocsánat- rebegtem, és gyorsan elmentem onnan. 
Perceken belül kezdődött az első órám, mégsem vitt rá a lélek, hogy a terem felé menjek. Utáltam ezt a helyet. Az iskola, avagy a bántalmazások melegágya egy életre mély nyomot hagyott bennem. És nem a legjobb fajtából.
Sikerült is volna meglógnom, amikor egy erős, és határozottan keskeny váll ütközött nekem. A hirtelen falnak csapódástól elakadt a lélegzetem, mikor azonban az agyam megtelt oxigénnel, azonnal egy újabb pánikroham közeledett.
- Hé, Kristina- nevetett az arcomba gúnyosan Elizabeth Horn. A legszebb lány a gimiben. És a legundorítóbb.- Nem festesz valami jól.
- Köszönöm- mosolyodtam el, mire lefagyott az arcáról a mosoly, és közelebb lépett.
- Figyelmeztetlek, Bazan- sziszegte, és a szájszagán idegesítően érződött, hogy az előbb csókolózott a végzős fiújával.- Egy olyan ócska luvnya, mint te, nem tud tönkretenni.
- Nem az a szándékom- leheltem, és a térdeim úgy remegtek, hogy félő volt, menten összeesem.
- Mit erőlködsz, undorító maradsz- megnyalta az ujját, és széles csíkban letörölte az alapozót a fejemről, mire mindenki felröhögött. A szívem hasogatott a bordáimban, és alig bírtam már visszanyelni a könnyeimet.- Tudod, hogy hívják azt, aki belefurakodik más életébe? Hm, Kristina? Tudod?
- Nem- nyögtem ki, de szerintem csak a számról tudta leolvasni.
- Féregnek. Undorító, közönséges féregnek.
Összeszedtem a maradék büszkeségemet, és könnyekkel teli szemekkel kihúztam magam, és elmosolyodtam.
- Ma szokatlanul kedves vagy.
Mielőtt bármit mondhatott volna, elléptem a faltól, és gondolkodás nélkül rohantam a kapuhoz, ahhoz a helyhez, ami megvált, ami felszabadít. Utánam ordított, és még azt is hallottam, ahogy valaki rászól, nyugodjon már meg, de eszem ágában sem volt hátranézni. Majd hülye leszek.
Pedig semmiről sem tehettem. Ostoba, hülye liba voltam. 
Pont akkor jöttem a suliba, amikor a pasija szakított vele, és én nem tudtam, de esküszöm, nem tudtam, hogy olyankor nem szabad odamenni, és megkérdezni, jól van-e. 
Kirohantam az iskolából, át az úton, befordultam a sarkon, és olyan keserves sírásban törtem ki, hogy a nyugdíjas csoport aggódva állt meg megnézni, jól vagyok-e. A könnyeimen keresztül nevettem el magam, és azt feleltem, "persze, csak megvan", mire ők mosolyogva tovább mentem. De persze nem voltam rendben. Sőt.
Semmi sem volt rendben.
Mindenki azt hitte, hogy komolyan csak Elizabeth Horn miatt vagyok ennyire..zombi. Pedig ez csak a negyede volt mindannak,ami miatt szarul voltam, bár tény, hogy csak rásegített a rossz közérzetemre. Ezért nem volt egyetlen barátom sem. Tudták, hogy gyenge vagyok, sebezhető, az ilyen nem kell senkinek. De azért volt, amit senki sem tudott. Ami az enyém, és a családomé volt. 
Mert valójában senki sem tudta, hogy gyászolok.
Hogy a testvéremet gyászolom.

- Tina!- egyre erőteljesebben csapkodta valaki az ajtómat, én pedig próbáltam válaszolni, de a szám nem nyílt, és éreztem, hogy egyre lejjebb húz a sötétség. Már a derekamnál járt. Ha végleg beszippant, nem lesz menekvés.
- Mi a franc folyik itt?- jött egy ismerős hang, amiről azonnal tudtam, hogy George-é. Ő nem kell ide. Nem tudhat meg a múltamról semmit. Ha megtud bármit is, rájön, hogy egy szorongásos depresszióval küszködő pancser vagyok, és cseszhetem a melót. Lassan eléri a bordáimat.
- Tina bezárkózott, de rohadtul nem tudjuk, mi van vele- Ashton kétségbeesett hangja hallatán meglágyult a szívem, és úgy éreztem egyre jobban belesüppedek a sötétbe.
- Tina, kérlek nyisd ki!- Calum hangja remegett, és tudtam, a Broken Home-t hibáztatja. Én pedig utáltam magamat, amiért így érzi. Az a szám egy csoda. De a sötét már a szívemet is elérte.
- Édes istenem, Kristina!- Mikey rácsapott az ajtóra, az pedig megremegett a hátam mögött. Összeszorítottam a számat, és az orromon próbáltam levegőt venni, a könnyek elhomályosították a látásomat. Elérte a nyakamat.- Nyisd már ki!
- Elmegyek pótkulcsért- George sietős hangja egy kicsit visszarántott a valóságba, én pedig tudtam, hogy már csak egy valakit kell hallanom. Lépések távolodtak, én pedig azt hittem, megúszom. Pár óra, és rendben leszek.
- Tina- Luke közvetlen az ajtó mellett suttogott. Ne. Kérlek.- Hallod? Ne csináld ezt. Nyisd. Ki. Most.
Nem úsztam meg. Elérte a fejemet.

Luke szemszöge

Nem nyitotta ki. Nem. Nem hiszem el. Még párszor próbálkoztam, de semmi. Olyan volt, mintha Tina megszűnt volna. A bordámba hasított a fájdalom, ha erre gondoltam. Készültem, hogy berúgom az ajtót, de a fiúk visszafogtak. Dühöngtem, csapkodtam az ajtót. 

- Hol van már George?- kiabált idegesen Calum, és olyan vörös volt a feje, amilyennek még nem láttam.

Fogalmunk sem volt róla, mi van Tinával. Eltűnt, de mindenki látta, ahogyan potyognak a könnyei. Mi történhetett? Lövésünk sem volt, csak egyre idegesebbek lettünk.

Mikor aztán George visszarobogott a kulccsal, Ashton kikapta a kezéből, és hatalmas kezeivel berakta a zárba. Mikor nem fordult el, dühtől remegve addig rángatta, amíg valami leesett a másik oldalon, és végre ki tudta nyitni. Valahogy bevergődtem magam a fiúk előtt, és nem láttam mást, mint a fal mellet kuporgó gyönyörű Kristinát, aki szüntelen remegett.

- Hívd a mentőket!- ordítottam ki, fogalmam sincs, kinek, és azonnal Tina mellé vágódtam.- Hé. Hé, Tina- finoman megráztam, de semmi. Sírt, remegett, és a nadrágját markolászta. Időközben bejöttek a fiúk is.

- Mi baja?- suttogta rekedten Mike, és tudtam, hogy ők is annyira meg vannak rémülve, mint én.

- Nem tudom- feleltem halkan, és ahogy elnéztem a mindig mosolygós lányt, akinek most a boldogság fényszikrája sem volt a szemében, ösztönösen magamhoz öleltem. Tina azonnal belém kapaszkodott, és úgy bújt hozzám a földön ülve, mintha egy kirakós darabjait illesztette volna valaki a helyére. Még tompán a kattanást is hallottam.

- Bocsánat..-suttogta, és újra elkezdett sírni. Tanácstalanul összenéztem a fiúkkal, miközben csendesen ringattam a lányt.- Bocsánat.

Irtózatosan szar a kórházi székeken éjszakázni. Konkrétan w-be állt a gerincem. 

George egy ideig erősködött, hogy menjünk vissza a szállóba, de mi hallani sem akartunk róla. Ő maga azonban közölte, hogy elmegy és lemondja a holnapi dolgainkat. Ez olyan három órája volt.

Nem engedtem volna meg magamnak, hogy egyedül hagyjam ebben az undok kórházban Tina-t, azt a Tina-t, aki olyan, mint egy angyal.

Az angyalunk viszont ezúttal törött szárnyakkal feküdt a 314-es kórteremben, amit George szervezett le neki, szóval tök egyedül van benne, távol a sajtótól. 

Az orvosok azóta nem mondtak semmit, hogy behozták ide. A mentőorvosok érdeklődtek, tudunk-e valamilyen depressziójáról, de persze semmit sem tudtunk. Megkérdezték, mikor szedett utoljára gyógyszert. Erre sem tudtunk válaszolni. Ha az ember Tina-ra néz, azt látja legutolsónak, hogy az a lány depressziós. Pedig, mint kiderült, elég durván az.

- Elnézést- egy orvos sétált ki a kórteremből, mi pedig olyan gyorsan pattantunk fel, ami kitelik azokból, akik egész éjszaka műanyag, narancssárga székeken gubbasztottak.- Maguk Kristina Bazan hozzátartozói?

- Igen, mondjuk- vágta rá Mike, és a haja még a szokottnál is borzasabb volt.- Van valami?

- Nos.. Talán, ehhez le kéne ülniük- ráncokkal teli mosolyt villantott ránk, de mikor senki sem mozdult, hanem ugyanolyan szúrós szemmel méregettük a dokit, felsóhajtott, és összefűzte ujjait.- Kristina már két éve szorongással és mániás depresszióval küzd.

- Te jó isten- Calum két kézzel a hajába túrt, Ash pedig megdörzsölte az arcát.

- Igen- bólintott a doktor, és folytatta.- Az orvosi papírjait átnézve gyógyszereket is szedett, de olyan hat hónapja leállt velük, mert teljesen jól volt. Nyilván nem tudják akkor azt sem, hogy akkor kezdődtek a depresszió jelei, mikor a bátyja elhunyt.

- Jézusom- ez most belőlem tört fel lehunyt szemekkel a hajamba túrtam. Ne. Istenem, ne.

- Parker Bazan 2014 augusztusában hunyt el, autóbalesetben- olvasta most a papírról, mi pedig köpni-nyelni nem tudtunk.- Kristinát legelőször az édesanyja vitte el orvoshoz, ő árult el ennyi mindent. Mint mondtam, ez a súlyosabb fajta depresszió, szóval sokáig gyógyszerekkel tudták helyrehozni az állapotát. A pszichológus szerint- olvasta tovább a lapokat.- az iskolában is nehézségei voltak, mikor pedig kialakult nála a szorongás is, a szülei úgy döntöttek, haladéktalanul magántanuló lesz.

Nem is vettem észre, mikor hallgatott el, egyszerűen meg sem tudtam szólalni.

- Ha gondolják bemehetnek hozzá- biztatóan ránk mosolygott.- Az altató hatása kezd kimenni a szervezetéből.
A lábaim megdermedtek. Mit nem tudunk még erről a lányról? Olyan felszínes bagázs vagyunk.Több napja már együtt lakunk egy lánnyal, és még csak azt sem tudjuk, depressziós-e. Hát az.
- Bemegyünk- nyögtem ki aztán, mivel úgy láttam, a fiúk nem tudnak semmit sem mondani. Az orvos melegen ránk mosolygott, majd elnézést kérve otthagyott bennünket az ajtó előtt.
- Nem bírok bemenni- Cal visszarogyott a narancssárga székre, és két kezébe temette az arcát.- Amiatt a rohadt Broken Home miatt van... Uhh.
- Ezt rohadt gyorsan felejtsd el- mordultam fel.- Nem miattad van, Calum.
- Eddig full jól volt- felpattant, és felemelte a hangját. Tényleg eléggé kilehetett.- Meghallotta azt a mocskos számot, és előhozta benne az emlékeket. Szerinted akkor mi ez, hm, Luke?
- A bátyja miatt van- Ash szemei szikrákat szórtak, és gyanítom, ugyanolyan nyugalmi állapotban lehettünk mind.- Te is tudod, Calum, hogy ha valakit elveszítünk, a hiányát örökké érezni fogjuk.
Calum lemondóan a hajába túrt, és visszazöttyent a székre. Tudtuk, hogy hagyni kell, had nyugodjon meg, ezért kopogás után benyitottunk a szobába.
Tina az ágyon ült, a hófehér ágynemű és köntös között egyetlen szín csak a szőke haja volt, felhúzott térdeit átkulcsolva pedig az a puha bőre. Csak akkor nézett ránk, amikor megálltunk az ágyánál. Elmosolyodott, nekem pedig akkora kő esett le a szívemről, hogy majdnem elájultam. A fiúk is fellélegeztek, és tudtam, hogy Tina erősebb, mint bármelyikünk, ha még ezek után is ilyen ragyogóan bír mosolyogni.
- Hogy vagy?- kérdeztem halkan, és megfogtam kék szeme villanását. Szerinted?- kérdezte a szeme, de mikor kinyitotta a száját, biztos voltam benne, hogy mást fog mondani.
- Jobban.
Esetlenül odahúztunk egy-egy széket az ágya köré, és amint leültünk, újra megszólalt, azon a csilingelően édes hangján.
- Behívnátok Calum-ot? Tudom, hogy utálja magát, de ez egyáltalán nem miatta volt.
Mikey sietősen kiszaladt, és egy igen búbánatos kutyaképű Calum Hood-al tért vissza.
- Tina..- kezdte volna Calum, Tina ágya mellett, de a lány odanyúlt, és szorosan átölelte a derekát. Cal egy pillanatra meglepődött, majd könnyes szemmel megpuszilta Kristina haját, és magához ölelte.- Sajnálom.
- Nem kell- dörmögte a hasába Tina, és valami olyasmit beszéltek meg, csupán összeölelkezve, amiért el kellett mosolyodnom.- Na, de üljetek le, oké? Valamit el szeretnék mesélni.
Calum mellém húzott egy széket, Tina pedig sóhajtva a füle mögé kotort néhány kósza tincset, és mesélni kezdett.
- 17 éves voltam. Még Seattle-ben éltünk, ott kezdtem el a gimit. Egyik délután, mikor a suliból hazaesve leültem a kanapéra, és a tévét néztem, anyáék még nem voltak otthon- az ágyneműhuzatot bámulta, mintha ott vetítenék a múltját.- Parker rögbi edzésen volt, anyáék pedig még nem értek haza. Parker igazi Adonisz volt- elnevette magát, nekem pedig megremegett a gyomrom.- Esküszöm, baromi jól nézett ki. Olyan szőke volt a haja, mint az enyém, és olyan kék szemei is voltak. Le sem tagadhattuk volna egymást. Annyira szeretett...- megtelt könnyekkel a szeme, és pár másodpercig néma maradt, de aztán megköszörülte a torkát.- Az orvos szerint jobb, ha elmesélem azoknak, akikben megbízom.
- Nem muszáj elmondanod- emlékeztettem finoman, hogy ez nem kötelező, anélkül is szeretjük. Én pláne.
- De, muszáj. Most már tudok róla beszélni- felsóhajtott, és kitakarta a lábait, amitől láthatóvá vált fekete lakkos lábkörme. De édes.- Szóval otthon tévéztem. Amikor megcsörrent a konyhai telefon, úgy vettem fel, hogy "hülye Peter, anyáék leszedik a fejed, ha megint késel"- összeszorította a szemét, és elmosolyodott. Olyan meleg és szeretetteljes mosoly volt ez, hogy majdnem megszakadta  szívem.- Csakhogy a kórházból telefonáltak. Egy nő volt az...- könnyei most már patakokban folytak le az arcán, olyan némán, ahogyan tegnap este is tették. Összeborzongtam.- Azt mondta, Peter az egyik barátjával karambolozott. Az a dög Nash- ezúttal dühösen kezdte el tépkedni a takaróját.- Ivott. Tudtam, hogy az edzések végén isznak, de nem mondtam el senkinek, mert Parker megkért rá. Bár elmondtam volna, istenem- a plafonra nézve felsóhajtott, és tovább mondta.- Azonnal bementem a kórházba. Arra sem emlékeztem, bezártam-e a lakást, csak az foglalkoztatott, hogy minél gyorsabban a testvérem mellett lehessek. Az sem érdekelt, anyáék tudnak-e róla. Az foglalkoztatott, hogy megint elmondhassam neki, mennyire szeretem- nem bírta tovább mondani a könnyei miatt, és megint meg kellett állnia.- Féltem, hogy nem tudja, miatta hazudtam egyik szilveszterkor anyáéknak- felnevetett és magához ölelte a takarót.- Nem tudtam nem rosszra gondolni, és annyira borzasztó volt. A biciklimet sem zártam le a kórház előtt, pont leszartam, ki viszi el. Azt gondoltam, vigyék csak, nekem már nem kell. Berohantam. A pultnál valószínűleg ráüvöltöttem a nőre, már nem emlékszem, csak annyit tudok, hogy nem lehettem valami kedves- elhúzta az orrát, és félrerakta a plédet az öléből.- Azt mondta, műtik. Persze gondolhattam volna, hogy ez már rossz, de örömömben elsírtam magam, hogy nem halt meg. Úgy bömböltem, hogy a nő furán méregetett, aztán elmondta, merre van a műtő. Odamentem. Be ugyan nem mehettem, de kívül hangosan beszéltem Parker-hez, és az sem érdekelt, hogy ki néz emiatt hülyének. Mindent el akartam neki mondani, mielőtt túl késő lenne- próbálta visszafojtani a könnyeit, ezért a kezét a szájára szorította. A levegőt vágni is lehetett volna.- A műtét sikeres volt. Még akkor is fogtam a kezét, amikor rám szóltak, hogy egyedül kell hagynom, de leszartam, belógtam hozzá- mosolyogva sírt.- Mellé feküdtem, és úgy gömbölyödtem neki, ahogyan akkor, amikor vihar volt este, és átszaladtam a szobájába. Remegtem, jobban féltem attól, hogy elveszítem, mint az összes legdurvább vihartól együttesen- két kézzel a hajába túrt, és lehunyta a szemeit.- De akkor nem voltam mellette, amikor meghalt. Elmentem pisilni, és mire visszaértem...- megrázta a fejét, és még jobban összehúzódott.- Azt mondták, megfulladt a cső miatt, amivel lélegeztették. Ha ott vagyok akkor... Ha időben észreveszem- előre-hátra dülöngélt ültében. Magát ringatta.- Mire anyáék beértek, már halott volt. Nem tudtam magamhoz térni. Olyan voltam, mint egy zombi, értitek? Megkerestem Nash-t, és akkorát lekevertem neki, hogy két napig fel volt dagadva a feje. A ház tök üres volt. Éjszakánként bementem Parker szobájába, és a pólóiban aludtam- könnyein keresztül felnevetett, és megtörölte az arcát.- A takaróját öleltem magamhoz esténként. Olyan volt, mintha csak elugrott volna egy meccsre, de reggelre már itthon lesz. Minden nap azt vártam, mikor bukkan fel azzal a kócos hajával..- elakadt, de ezúttal úgy tűnt, nem is akarja folytatni. Végül, mikor úgy tűnt, végleg befejezte, megint megszólalt.- Anyáék még nálam is jobban szenvedtek. De hamarabb túltették magát rajta. Nagyon sokat sírtak, azt tudom, és néha még rajtakaptam őket is, ahogyan az ágyában fekszenek, de egy év múlva már normálisabbak lettek. Én viszont nem- mélyen beszívta a levegőt, remegett még a lélegzetvétele is.- Akkor döntöttek úgy, hogy jobb lesz elköltöznünk. Összecuccoltunk, hogy megszabaduljunk a múlttól. Csakhogy még szarabb lett- erőltetetten felröhögött.- Az az iskola egy okádék volt, meg az összes kis köcsög is. Depressziós voltam, másfél év elteltével is a bátyámat sirattam, és magamat okoltam miatta. Aztán Elizabeth Horn rommá taposott, és már szorongtam is. Az volt a legjobb napom, amikor nem szólt hozzám senki. Aztán anyámék belátták, hogy nagy a baj, és kivettek a suliból. Örökké hálás leszek ezért nekik- melegen elmosolyodott, már csak az arca volt könnyektől megdagadva.- Pszichológushoz kezdtek járatni, aki nagyon,de nagyon sokat segített nekem. Hat hónapja úgy éreztem, készen vagyok. Magántanulóként sikeresen letettem a záróvizsgáimat, aztán pizzafutár lettem, már gyógyszereket sem kellett szednem. Anyáék azért mentek abba bele, hogy eljöjjek, mert tudták, erre van most szükségem. Rátok- először nézett ránk, én pedig legszívesebben megint magamhoz öleltem volna, hogy tudja, sosem engedem el.- Annyi nagytesó jelöltet látnak bennetek, és azt hiszik, össze tudtok rakni. De ekkora dolgot nem kérhetek tőletek.
- Tina- berekedtem a sok "majdnem sírás" miatt, szóval felálltam, és odaültem mellé, mire szinte ösztönösen hozzám bújt.- Parker kicseszettül büszke lenne rád.
Körülbelül fél percig néma csend volt, amikor Tina halkan elkezdett énekelgetni, a hasamhoz bújva. Döbbentem jöttem rá, hogy a Never Be-t énekli.
- "I need your love, to light up this house, I wanna know, what you're all about. I wanna feel you, feel you tonight. I wanna tell you that it's alright".
A fiúkkal egy pillanat alatt megértettük egymást, és Tinához becsatlakozva már mindannyian énekeltük a következő részt.
- "I need your love, to guide me back home. When I'm with you, I'm never alone. I need to feel you, feel you tonight, I need tell you that it's alright.
We'll never be as young as we are now..
It's time to leave this old black and white town.
Let's seize the day, let's run away.
Don't let the colors fade to grey.
We'll never be as young as we are now."

7. fejezet

Picikék!:)
Kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel hozom a 7. részt. Esküszöm, próbálok sietni, de néha nem jön az ihlet... Ez a rész kissé semmitmondó lett, de azért remélem, tetszeni fog!:) 
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:)))
Give you what you like: Kata xxx

Kristina szemszöge

Nick az oldalamon állt, amikor a kora délutánban telefonon megbeszéltem Sophie-val, hogy fél háromkor találkozunk a wellness-nél.

- Mindent megbeszéltél?- fürkészett mosolyogva, én pedig biccentettem. 

- Ühüm. Már csak a fiúkat kell megvárni, hogy értem jöjjenek- megmarkoltam a telefonom, és megint körbenéztem az úton. Sehol a kocsi. 

- Milyen fiúkat?- érdeklődött szolidan, én pedig rá néztem. 

- A... barátaim- mit is mondhattam volna? Végül is azok.- Együtt lakom velük. 

- Ó- mintha kissé meglepődött volna. 

Biccentettem, amikor megcsörrent a telefon. A kijelzőn Luke neve villogott. Kép sajnos még nem volt rólunk.

- Luke! Na végre. Mikor jöttök?- szóltam bele megnyugodva, hogy nem kell felelnem Nick-nek semmit.

- Hát aha, csak Ash-nek kellett fagyi, azért álltunk meg- magyarázkodott, és borzasztó hangosan felröhögött, vélhetőleg Cal poénján.- Minden oké amúgy?

- Persze, minden rendben- mosolyogva megráztam a fejem, és a hajamba túrtam.- Köbö mikor értek ide?

- Negyed óra. JÉZUSOM, MIKE!- ordított fel, és innentől már csak vihogást hallottam.- Sietünk.

Azzal letette. 

Nick valószínűleg hallotta, ahogyan a telefon konkrétan zeng a srácoktól, mert úgy méregetett, mintha lenne még egy fejem. 

- Szóval. Hangosak.

- De imádni valóak- biztosítottam nevetve, és eltettem a telefonom.

Nick úgy döntött, megvárja velem a fiúkat, aminek részben örültem, hiszen volt társaságom. Részben viszont kicsit ideges is voltam, mert nem tudtam elképzelni, milyen lesz a fiúk fogadtatása. Nos, nem kellett sokáig várnom.

- Azok ők?- biccentett Nick a távolba, ahol egy fekete furgon közeledett, aminek az ablakából kilógott egy kék hajcsomó. Megremegett a gyomrom, és felnevettem.

- Bizony.

Egyre hevesebben dobogott a szívem, ahogyan közeledett felénk az autó. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogyan fog leszállni Luke Hemmings az autóról, hogyan fog kék szemeivel az enyémbe nézni, hogyan fog szőkés hajába túrni, miközben elmosolyodik, kivillantva ezzel fogait, és még láthatóbbá téve a fekete piercinget a szája szegletében. Ez nem lehet igaz. Talán a világ egyik legtökéletesebb férfi modelle állt mellettem, én mégsem tudtam másra gondolni, mint Luke Hemmings nyurga alakjára, azokra a hosszú kezeire, széles vállára és gyönyörű mosolyára.

Valami baj van velem. 

Mikor lefékezett előttünk az autó, szabályos szívrohamot kaptam. Kinyílt az ajtó, és először Calum toppant elém. Engem viszont szinte észre sem vett, máris Nick-et kezdte el fürkészni, majd kezet fogott vele. Cal mögött szépen sorban érkeztek a járdára a többiek is, utoljára pedig Luke lépett le. Fölém magasodva rám vigyorgott, és azonnal Nick-re nézett.

- Szevasz- biccentett felé, és elfogadta a felé nyújtott kezet. 

- Helló- Nick is próbált köszönni, amikor George ordított ki az autóból.

- Örülök, hogy mindenki szeret mindenkit, de ha nem akarjátok, hogy Kristina Bazan elkéssen a wellness-ből, igen ajánlatos, hogy az autóban folytassátok a csevegést. 

- Megyünk- reagáltam én először, és a hozzám legközelebb lévő karokat megragadva, elkezdtem őket az autó felé húzni. 

Gyorsan elköszöntem Nick-től, aki csak felvont szemöldökkel figyelte, ahogyan Ashton-t és Luke-t felvonszolom a kocsira, 

Luke-t belöktem az ablak mellé, majd miután mellé ültem, a banda többi tagja is felvonszolta a valagát, és el tudtunk indulni. Sokáig integettem Nick-nek, és ő is felemelte a kezét, és, mintha el is mosolyodott volna. 

- Milyen volt?- mosolygott hátra George.- Bár már mindent tudok, Gary leadta nekem a drótot.

- Nos, khm- valószínűleg a fülem tövéig elpirultam, és alig találtam a szavakat. Ha mindent tud, akkor...- Nagyon érdekes volt egy olyan modellel dolgozni, aki sokkal több ideje van a szakmában, mint én.- végül elég tárgyilagosra sikeredett a mondat.

- Hallottam, hogy jól kijöttetek egymással- felelte könnyedén a menedzser, én pedig még jobban elpirultam, miközben magamban azért imádkoztam, hogy ne mondjon többet.- Gary szerint nagyszerű fotók készültek rólatok. 

- Igen, nagyon élveztük az együtt töltött időt- köhécseltem. 

- Amúgy hallod- lökte meg az oldalam Mikey, én pedig megkönnyebbülten fordultam a kék hajú felé.- Hánykor is találkozol a barátnőddel?

- Úgy...- elővettem a telefonom, majd a kijelzőre pillantva csekkoltam az időt.- Fél óra múlva. Odaérünk?

- Hát, tekintve, hogy egyből oda megyünk, elég valószínű...- George féloldalasan rám kacsintott.

- Mi? De hát nincs is fürdőruhám!- tiltakoztam csípőből. Atyám, ha csak azon múlik, hogy kések, hogy nem volt fürdőruhám, Soph tuti megértené.- George, muszáj visszamennem a fürdőruhámért. Nem tudom, tudod-e, de az alap követelmény egy wellness-ben.

- Hát..- kezdte volna Luke, mire mindenki felröhögött, én pedig vállon csaptam.

- Csak nézz be a táskádba- szólt hátra George.

A fejemet rázva kinyitottam a táskát, és leesett az állam. A szám elé kaptam a kezem, és hitetlenül elnevettem magam.

- JAKE!

A fiúk azonnal tudni akarták, mi a helyzet, én pedig a fejemet fogva csak bámultam, ugyanis a táskámban a kék (!!!!), durván szexi fürdőruha lapult, mellette pedig a hálós strandruha. Azt hittem, szívinfarktust kapok.

- Atyám, mi dögös- csak azt vettem észre, hogy Calum már a levegőben lengeti a felsőt. 

- Cal, ezt ne tedd tönkre!- odanyúltam, hogy elvegyem a kezéből, miközben önkéntelenül is visszaemlékeztem a jelenetre, amikor betömködték a kanapéba a kék ruhám leszakadt anyagát.

- El ne szakítsátok nekem!- kiabált hátra George.

Nagy nehezen visszaszereztem tőlük a fürdőruhát, majd csak akkor álltam fel, amikor a furgon lefékezett a wellness előtt. Luke kinyitotta nekem az ajtót, én pedig a járdára ugrottam. Alig haladt el mellettem az autó, amikor valaki nagy erővel nekem vágódott.

- Sophia, jézusom!- felnevettem, és ösztönösen átkaroltam a heves lányt, aki folyamatosan csak ölelgetett.

- De örülök, hogy megint látlak- vigyorgott, és egy gyors puszit nyomott az arcomra, majd eltolt magától.- Mehetünk?

- Még szép- kacsintottam újdonsült barátnőmre, majd egymásba karolva beléptünk az épületbe.

Luke szemszöge

Hátradőltem az ülésen, de magamban még mosolyogtam. Annyira szeretem, hogy Tina állandóan pörög és olyan cuki. Mindig, mikor meglátom a She Looks So Perfect című számunk jut eszembe, ami nem csak emiatt, hanem amúgy is nagy kedvencem. 

- Na mi van, Rómeó?- bökte meg a vállam Mikey, én pedig felhorkantam. 

- Maradj már.

- Én azon gondolkodtam, hogy mennyi fiú lehet abban a fürdőben- elmélkedett hangosan Calum, miközben a szeme sarkából rám sandított. Azt hittem, fejbe lövöm magam. 

- Cal.

- Tényleg, ott sok a hímnemű- bólogatott hevesen Ash is, én pedig arra gondoltam, hogy gáz lenne-e gyorsan visszamenni és elrángatni onnan.

- Fiúk, elég lesz- röhögtem el magam, de a fejemben ott motoszkált az a nyamvadt féltékenység. 

- Úgyis tuti felhív, hogyha valami gáz van- vigyorgott rám Mike. 

Én csak a fejemet ráztam, de újra meg újra eljátszottam a gondolattal, hogy koncert közbe hív Kristina, és oda rohanok, szétcsapok mindenkit, ő pedig a nyakamba borul, és én leszek a hőse. Hű. Ez milyen gáz már. 

Az autó szépen lassan megállt a helyszín előtt, mi pedig kipattanva belőle, gyorsan beszaladtunk a nagy fémajtón. Majdhogynem mindenhol ugyanolyan a hely, a zene, a felszerelés meg ilyesmi, de a közönség sosem egyforma. Vannak, akik megőrülnek értünk, akik folyamatosan harsogják a dalainkat és sikítoznak, de vannak sajnos olyanok is, akik meg sem szólalnak egész este, és olyan, mintha egy full üres stadionban zenélnénk a falaknak, vagy ilyesmi. Mikor beléptünk, őszintén reméltem, hogy a mai közönség imádni való lesz, mert olyankor sokkal jobb énekelni, ha van kinek. Titokban akkor is erre gondoltam, mikor Tinával együtt énekeltünk. Azt sosem fogom elfelejteni. 

George előrement, hogy elintézzen valamit még gyorsan, minket pedig felküldött az öltözőbe, hogy addig készüljünk el. Magamban elnyomtam a keserűséget, miszerint most nem toppan be AZ a pizzafutár lány, aki pár koncerttel ezelőtt hozta a pizzát, azzal a tökéletes kisugárzással. Hű. Lassan orvosra lesz szükségem. 

- Fiúk, két óra van kezdésig- szólt be az ajtón az egyik asszisztens, mire intettük neki, hogy "kösz, értjük" és lehemperedtünk a nekünk fenntartott kanapéra. Alig volthely, ezért egymásra pakoltuk a lábainkat, hogy azért elférjünk valahogy. 

- Olyan fura, de várom, hogy Tina benyisson azon az ajtón- mondta félig nevetve Calum, és fejével a bejárat felé biccentett.

- Jobb lenne, ha ő is velünk jött volna- böktem ki, mielőtt meggondoltam volna, mit is mondtam. Mindenki rám vigyorgott, én pedig valószínűleg elvörösödtem. De utálom ezt. 

- De ő jól érzi magát, és mi is jól fogjuk- pattant fel Ash, és nagyon elhitte, hogy ezzel saját magát is meggyőzte. 

- Igazad van- szívta fel magát Mikey, és kék bozontjába túrt.- Az egy dolog, hogy hiányzik nekünk, mint a rohadás, de ő jól érzi most magát, tehát ezzel a tudattal nyomjuk le a koncertet. 

Úgy kászálódtunk fel a kanapéról, hogy mindannyian hiányoltuk azt, ami az eddigi napokban erőt adott nekünk, a tudtunkon kívül. Ja, és én szeretem.

Kristina szemszöge

Sophie-val a medence mellett feküdtünk, és az üdítőnket kortyolgattuk. 

Csodásan festettünk, ha lehet így mondani. Soph fürdőruhája eszelősen dögös volt, de azt hiszem, az enyémmel sem fogott mellé Jack. Ott emelte ki az idomainkat, ahol kellett, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy minden második srác utánunk forduljon. Ekkor persze összenevettünk, aztán mentünk tovább. 

- Nem tudom, feltűnt-e, de az a srác a másik oldalon már vagy 6 perce le sem veszi rólad a szemét- súgta nekem cinkosan Sophie, én pedig zavartan vállon csaptam.

- Jaj már.

- Esküszöm- lerakta a középen lévő kis asztalra a poharát, és felült.- El kell mennem mosdóba.

- Megyek veled- ültem fel ösztönösen, de kedves barátnőm szúrósan nézett rám.

- Maradj- felállt, és rám mosolygott. Mikor elhaladt a napozóágyam mellett, rám kacsintott.- És bízz bennem. 

Magamban fortyogtam, miközben Soph kecses léptekkel elsétált. Hogy hagyhatott itt? Igaza volt, az a srác majd felfal a szemeivel. Te jó isten, csak az kellene, hogy ide is jöjjön. És pont ekkor elindult felém. Eljátszottam a gondolattal, hogy mennyire venné ki magát gázul, ha elsétálnék, vagy direkt beleugranék a medencébe, de inkább hagytam a kifogásokat. Amúgy sem nézett ki rosszul, és, bár szánalmasan, de egy újabb fiú kerülhetne fel a "ma ismertem meg és jól néz ki" listámra. Tényleg elég gáz vagyok.

- Helló- villantotta rám díjnyertes mosolyát, és megállt a nyugágyam felett.

- Szia- ösztönösen elmosolyodtam, és kicsit beletúrtam a hajamba. Oké, tényleg helyes volt. 

- Már egy ideje gondolkodom azon, hogy idejöjjek-e hozzád- vallotta be, és ő is a hajába túrt. Elnevettem magam, ő pedig Soph székére mutatott.- Leülhetek?

- Persze, a barátnőm úgyis még távol lesz egy ideig- vontam vállat, és feljebb toltam magam ültemben. Ezúttal kifejezetten hálás voltam a munkámért, na meg a stylistomért, aki becsempészte ezt a szexi fürdőruhát a táskámba. Úgy tűnt, a srác is hálás... valakinek. 

- Egyébként Josh vagyok- rám vigyorgott. Oké, tehát nem gáz neve van. Azért ez már haladás.

- Kristina- nevettem el magam. Kisebb csend telepedett ránk, én pedig szinte éreztem, ahogyan szemeivel végig pásztázza a dekoltázsom. Megköszörültem a torkom, ő pedig kelletlenül a szemembe nézett.- Te egyedül vagy egyébként?

- Eddig egyedül voltam- kezdett el macsóskodni, én pedig észrevétlenül megforgattam a szemeim. Na ne.

- Aha, értem. 

- És ti? Hogy hogy itt vagytok? Csajos parti?- vonogatta a szemöldökét, én pedig a fülem mögé tűrtem egy tincset.

- Mondhatjuk így is, igen.

- És fiúk nélkül?- körbenézett, mintha keresne valakit. Gyanítom, valójában nem állt volna mosolyra a szája, ha Luke mellém sétál, és rávigyorog. Na. 

Most már megint miért Luke Hemmings jár a fejemben? Te jó isten. 

- Úgy tűnik- már megint a melleimet nézi. Most a lábaimat. Normális, hogy ez irritál? 

- És, khm- közelebb kúszott hozzám, én pedig legyűrtem a késztetést, hogy távolabb húzódjak. Nem csak azért, mert kínos lett volna, hanem mert leestem volna az ágyról.- Ne üssük el valahogy az időt? Ismerek itt pár srácot, biztos van valami üres raktár, vagy ilyesmi...

- Hát, ne haragudj- erőltetetten felröhögtem, és felálltam. Elég volt ennyi.- De azt hittem, normálisabb vagy.

- Hé, úgy nézel ki, mint aki vevő erre- ő is felállt, és széttárt karokkal elröhögte magát.

- Szóval úgy nézek ki, mint egy...?- felvont szemöldökkel meredtem rá, és nagyon reméltem, hogy nem folytatja. 

- Mint egy lotyó, ja- ó, és folytatta. Hirtelen elfutotta az agyam a pulykaméreg, de annyi eszem még volt, hogy nem borítottam rá az egész pereputtyot. 

- Talán ezért jössz egyedül ilyen helyekre- vetettem oda neki, és a cuccainkat felkapva még egyszer szúrósan ránéztem, és megfordulva elmentem. Ismerkedés pipa. Viszont, még így is éreztem a tekintetét a hátsómon, és ez határozottan nem olyan volt, mint Luke tekintete. 

Ahogyan Sophie-t kerestem, magamban fortyogtam még egy sort. Milyen alakok vannak már? Te jó isten. Odajön hozzám, hogy elvigyen "raktárazni". Sírok. 

Mikor befordultam egy sarkon, Soph a legközelebbi padon ült, érkezésemre pedig felnézett. Kérdés ült tekintetében, amire csak egy sóhajjal válaszoltam, és lehuppantam mellé.

- Csak raktárazni akart- mondtam neki, mire egyszerre nevettünk fel. 

- Sajnálom- mondta, én pedig a vállára hajtottam a fejemet.- Normálisnak tűnt. 

- Ja- elmosolyodtam, aztán eszembe jutott valami. Felültem, és izgatottan néztem Sophie szemébe.- Van egy ötletem. 

Luke szemszöge

Már csak fél óra volt kezdésig, szóval mindenki eszeveszetten rohangászott a folyosókon. Vagy hatszor elpróbáltuk a színpadra menetelt, biztos ami biztos, és a lejövetelt is még kétszer, tehát elviekben nem hibázhattunk. 

Miután azonban Ash felborított egy mikrofonállványt befelé jövet, én pedig véletlen tovább ugrottam, mint ameddig a színpad ért, magyarul beleugráltam a közönségbe, George a fejébe vette, hogy "ez nekünk nem megy, újból". És megcsináltuk "újból". 

A hatalmas tükrökben igazgattuk a hajunkat, meg a szerelésünket, amikor kopogtak az ajtón. Mindenki egyöntetűen rám nézett, ami azt jelentette, hogy mehettem ajtót nyitni, Magamban már épp megfogadtam, hogyha megint George zaklat minket azzal, hogy minden rendben van-e a mikrofonokkal, nemes egyszerűséggel rácsukom az ajtót, de, mint kiderült, ilyenre nem került sor. 

- Tina?

Jó, kicsit ledöbbentem. Eleve beletörődtünk mindannyian, hogy a kis angyalunk nélkül nyomjuk végig a koncertet, erre nem betoppan? Mondom, hogy angyal.

- Hoztam egy vendéget is- mosolyodott, el, és berángatott maga után egy barna hajú lányt is. Nem nézett ki rosszul, de én le sem tudtam venni a szemem Kristináról. Jót tett neki a wellness, vagy mi.- Srácok, ő itt Sophie. Soph, ők itt Luke, Calum, Ash és Mikey.

- Te kajak elhoztál a 5 Seconds Of Summerhez- Sophie a szája elé kapta a kezét, és Tina nyakába ugrott majd, mintha mi sem történt volna, ránk nézett.- Csak hogy tudjátok. Minden számotokat kívülről fújom.

- Helyes- vigyorgott rá Calum. Nem tudom, de majdnem én is elszédültem a bicepszeitől. Azta, de beteg vagyok. 

- Hogy hogy itt vagytok?- néztem rájuk félig nevetve. Esküszöm azt hittem, pislogok egyet és elfoszforeszkálnak.- Nem élvezitek nagyban a fürdő nyújtotta szolgáltatásokat?

- Tinára ráhajtott egy kan, szóval inkább leléptünk- vázolta a helyzetet Sophie, mivel biztos volt benne, hogy Tina ezt a részletet pont nem említette volna meg nekünk. És már mi is ismerjük annyira, hogy ezt tudjuk róla. 

- Mi?- hüledeztünk szinte egyszerre, és a következő pillanatban mind a lányt szuggeráltuk, hogy mondjon valamit: IP cím, vezeték név, akármi, ami alapján megtalálhatjuk és kiherélhetjük azt a tagot. 

- Nem volt vészes- vont vállat zavartan. Aha. Biztos, hogy nem mondta volna el.- Csak raktárazni akart, aztán lelotyózott. Nem nagy cucc.

Annyira felvontam a szemöldököm, hogy körülbelül egy vonalba ért a csodás sérómmal. Te jó isten. Herélhetnékem van, az a helyzet. De nagyon. 

- Mit csinált?- kérdeztem, kissé talán jobban megnyomva a "csinált" szócskát. 

- De amúgy jól vagy?- tette fel a kérdést Cal, és összevonta bozontos szemöldökét.- Mármint nem ért hozzád, meg semmi, ugye?

- Jól vagyok, nyugi- nevetett ránk, és összeütötte két tenyerét.- De miért nem kezdődik a show? Táncolni akarunk!

- Negyed óra van kezdésig- nézett a telefonja kijelzőjére Ash.- Addig bőven elmondhatod, mi is történt pontosan. 

- Nem igazán szeretném- töprengett a szőke, és aranyosan elmosolyodott. Úgy körülbelül kétszer lágyabbak lettek a csontjaim ettől a mosolytól, mint amúgy. 

Ebben a pillanatban George nyitott be, és erőltetetten ránk vigyorgott.

- Látom, egyben a csapat. Fiúk, ideje indulni.

Azzal kiment.

Tina ránk mosolygott, és egy "gyerünk, csoportos ölelés" felszólítással magához rántott minket. Körben állva megöleltük, ő pedig ugrálgatott egy sort, majd egy-egy puszit nyomott az arcunkra.

- Ügyesek lesztek, tudom, hogy azok lesztek, nagyon ügyesek lesztek- biztatóan ránk vigyorgott. Esküszöm, sokat segített egyetlen mosollyal. 

A koncert pedig fenomenális volt. 

De leginkább az, ami utána következett. 

6. fejezet

Nyuszikák!:)
Sosem tudom eléggé megköszönni, hogy ennyien olvastok- ez eszméletlen. Mindig próbálom a legjobbra megírni a részeket, hiszen ez ennek az egésznek a lényege talán. Muszáj megemlítenem, hogy a mostani résszel nagyon sokat szöszöltem, mert mindig volt egy pici, amin változtatnom kellett. Remélem, ti azért elégedettek lesztek vele:)):):)))
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!^^
Adore you: Kata xxx

Kristina szemszöge

Reggel olyan izgatottan keltem, mint az első napon. Oké, nyilván még nagyon kezdő vagyok, szóval alap, hogy izguljak, de ezen a reggelen szabályos görcsbe állt a gyomrom. Amint kikeltem az ágyból, már tiszta libabőr voltam. Talán ez annak is köszönhető volt, hogy csak egy rövidnadrágot meg pólót viseltem, de na. Lábujjhegyen kilépdeltem a hideg csempén a konyhába, ahol még nem volt senki sem. Ennek örültem, mivel Ash eddig mindig lenyúlta a Nutellás üveget, és olyankor senkinek sem adott belőle, de ma csak az enyém volt. Hehe. Gyorsan csináltam magamnak egy meleg kakaót, és a Nutellás üveggel felültem a pulthoz. Magamban mosolyogtam, ahogyan eszembe jutott a tegnapi borulásunk Luke-kal. A szívem meglódult, és párszor mélyen be kellett szívnom a levegőt, nehogy megint elessek. 

- Megeszed a Nutellát?

Majdnem leállt a szívem. 

- Luke, nem kéne itt ijesztgetned- szidtam meg a srácot, aki elvigyorodva a pulthoz sétált, és felkönyökölt rá velem szemben.

- Nagyon elmélyedtél benne- mutatott a csokikrémre, és a szemembe nézett. Hogy a fenébe állhat ilyen jól a haja, még reggel is? Én ezt nem értem. 

- Csak a mai napon gondolkodtam- vontam vállat, és megfordulva kihúztam a fiókot, hogy elővegyek neki is egy kanalat.

- Csak vigyázz- rám villantotta hibátlan fogsorát, miközben átvette a kanalat, és beletúrt az üvegbe. Én eközben próbáltam nem leszédülni a székről, és csendben a kakaómat kortyolgattam.- A modellfiúk nagypofájúak. 

- Nem hiszem, hogy ez érinteni fog majd- nevettem fel.

- Azért jobb lesz vigyáznod- felnézett a szempillái alól, én pedig a kakaómba mosolyogtam. 

- Úgyse lesz semmi.

- Aha- felnézett rám, és összehúzta a szemeit. Zavaromban a hajamat kezdtem piszkálni, mire Luke hatalmas kezét felém tartotta.- Várj. Mi az a homlokodon?

- Mi? Hol?- azonnal elpirultam. Hát nem lehet igaz, hogy itt még össze is kentem magam. Jézus atyám. 

- Itt, nézd- és már homlokon is pöckölt. Nevetve ellökte magát a pulttól, és indult vissza a szobája felé, amikor leesett, hogy mit csinált az előbb.

- Luke!- kiáltottam utána, és leugrottam a pultról. Most komolyan képes volt homlokon pöckölni? Fájt. És tuti be fog pirosodni.- Hé!

Hátranézett, majd, miután látta, hogy felé rohanok, elkezdte gyorsabban szedni azokat a hatalmas lábait. Őt követve elsuhantam Calum mellett, akit csak akkor vettem észre. Mikor elég közel kerültem hozzá, dobbantottam, és lendületből a hátára ugrottam. 

- Jézusom- nyekkent meg a döbbenettől Luke, és felnevetett azon a rekedt nevetésén, amitől ezúttal is kirázott a hideg. 

- Nem pöckölheted meg a homlokom- közöltem vele, és előrenyúlva megpöccintettem az orrát. Még szerencse amúgy, hogy ilyen nagy és erős, mert simán előre is borulhattunk volna. Ő viszont hátranyúlt, és belebökött az oldalamba, miközben másik kezével tartott, hogy ne essek le és halálozzak el. 

- Nem én ugrottam a hátadra- magyarázta nevetve, és megfordult a folyosón, a hátán velem. 

- Nem én pöcköltelek meg- vágtam rá, mire rám sandított a válla fölött, szóval kijavítottam magam.- Illetve először nem. 

Kiértünk a konyhába, ahol Cal telefonozott, és mikor meglátott minket, édesen ránk mosolygott.

- Mi a helyzet, fiatalság?

- Luke kötözködik velem- feleltem, és ugyanakkor Luke is megszólalt.

- Tina a hátamra ugrott. 

Calum pár pillanatig pislogás nélkül meredt ránk, majd lassan bólintott, közben pedig mosolyra húzódott a szája széle.

- Értem. 

Lemásztam a srác hátáról, és megkerülve a szobám felé vettem az irányt. Éreztem, hogy néz, de egy világért sem akartam megfordulni, mert az már milyen gáz lett volna. Szóval nyílegyenesen a szobámba mentem, becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem, és próbáltam leállítani a szívverésem, ami őrült módon gyors volt. 

Luke szemszöge

Amint becsukódott mögötte az ajtó, a számba harapva igyekeztem elfojtani a mosolygásom. Cal sejtelmes tekintettel fürkészett, de én csak a megdörzsöltem az arcom, majd, mintha mi sem történt volna, leültem mellé a kanapéra.

- Ez cuki volt- jegyezte meg, én pedig csak bólogattam, mint valami idióta. 

- Az. 

- Lucas- Mike sétált be a nappaliba, nyomában Ashton-nal, és mindkettejük fején a világ legostobább mosolya ült.- Most már nem mondhatod, hogy nem jössz be neki. 

- Sosem mondtam ilyet- adtam az ártatlant, és közben azon filóztam, hogy milyen ez már: a srácok itt ólálkodtak körülöttünk. 

- Kíváncsi vagyok rátok- kacsintott felém Ash, mire megforgattam a szemeim, és nekidobtam egy párnát. Ő visszadobta, de kicsit kancsalra sikeredett, ugyanis Calum-ot találta fejbe, aki erre felhördült. Én hangosan felröhögtem, mire nekem repült egy párna. Ekkor már kirobbant a III. világháború, szóval Ash egy poharat is összetört, amit aztán neki kellett feltakarítania. Csak seprűt találtunk, úgyhogy nagyjából azzal sepregette fel az üvegszilánkokat, de gyanítom, a fele még mindig a pult mögött állt. 

Majdnem meghaltam a röhögéstől, amikor Mikey nagy lendülettel Ash-nek szeretett volna vágni egy párnát, de a fejpántos elhajolt előle, és a párna az éppen belépő George-t nyomta orrba, aki meglepetésében hátratántorodott, és nekiment a falnak. Mike valami "bocsesz" félét habogott, de a vihogásából nem igazán tudtam kiszűrni. George elkezdett kiosztani minket, hogy "hírességek vagyunk, az isten szerelmére is, viselkedhetnénk felnőttként, mert a végén még összetörünk valamit". Ha lehet, erre még jobban szakadtunk. Ebben az őrületben trappolt ki a konyhába Tina. 

Jó. Ha nagyon érzelgős pöcs lennék, simán leesett volna az állam- az a magas derekú rövidnadrág piszok jól állt rajta, nem is beszélve az ejtett vállú felsőjéről, ami láttatni engedte hófehér vállát. Szőke haját leengedte, csak a szemébe lógó tincseket fogta fel kis copfba, kék szeme pedig csak úgy ragyogott, ahogy ránk villantotta. 

- Mi ez a nagy röhögés?- megállt a kanapé mögött, és lenyúlva összeborzolta Ash haját, akinek a válla folyamatosan rázkódott az elfojtott nevetéstől. 

- Ne kérdezősködj, Kristina Bazan- intette le George, és az asztalhoz lépve leemelte róla az aktatáskáját.- Indulnunk kéne. Készen vagy?

- Persze, csak innék egy pohár vizet- ellépett a kanapétól, és mezítláb elindult a pult felé.

Riadtan néztünk össze a srácokkal. Lepörögtek a fejemben a variációk: ha Kristina belelép egy üvegszilánkba (ami nyilván nem lett normálisan összetakarítva), akkor megvágja a lábát, és előfordulhat, hogy ez szabotálná a tengerparti fotózást. Ha viszont hangosan odaordítanám neki, mi a szitu, George visszakézből egy hatalmas pofont keverne le mindegyikünknek, szóval ez a variáció sem jöhetett szóba. Gyanítom, a fiúk is ugyanezen gondolkodhattak, mert egyszerre kiáltottunk fel.

- Tina!

- Mi az?- éppen hogy csak hátrafordult, és már ment is tovább a pult felé, amikor Ashton mellé pattant, és a vállára kapta. Kristina felsikított, és nevetésben tört ki.

- Jézusom, Ash! Letennél?

- Mehetünk- mosolygott George-ra a dobos, mi pedig vettük a fonalat, és összeszedtük a cuccainkat. Szerencsére, mint valami rendes fiúk, alapból cipőben járkálunk a lakásban, szóval tettre készek voltunk. 

- Mi? Hé, rajtam még nincs szandál!- mondta Tina, és Ash combjaitól tolta el magát, hogy ne szálljon a fejébe a vér.

- Maradj nyugton- Calum leguggolt hozzá, és rávigyorgott.- Ma kiszolgálunk téged.

- Ja, sétálnod sem kell- csatlakozott be Mike is.- Tudod, milyen fárasztó? Majd mi viszünk. 

- A táskám a szobámban van- törődött bele a lány.

- Hozom- villantottam rá a széles mosolyom, és elszlalomoztam a szőkeség kuckójába. 

Először az tűnt fel, hogy Tina-illat van. Majd az, hogy a laptopja az összegyűrt ágyneműn kuporog, a pizsamája pedig félig kilógnak a párna alól. Mosolyogtam kicsit azon, milyen cuki a szobája, aztán megragadtam a táskáját, ami az ágy előtt állt, és már mentem is ki. Mire kiértem, a többiek már feladták Kristiná-ra a szandálját, amiben a lába még szebbnek tűnt. Atya úristen. 

Ez mekkora baromság. 

George egy fejrázással nyugtázta a történteket, majd kivezényelt minket a hotelből. Lent aztán Ash berakta Tinát a kocsiba, aki az ablakhoz kuporodott, mi pedig benyomultunk mellé. 

Kristina szemszöge

Pár perc után az autó leállt, én pedig kiugrottam belőle. 

Útközben George elmagyarázta, hogy ugyanazokkal leszek, akikkel a legutolsó (normális) fotózásomon is voltam. Azt is közölte velem a menedzserem, hogy ma a fiúkkal kell lennie, hiszen délután koncert, és amellett, hogy ügyelnie kell a normális folyamatokra(?), nem szabad a fiúkat szem elől tévesztenie. 

Úgyhogy integettem az autónak, ami dudált párat és elhajtott.

- Tina!- Gary hangja kissé megnyugtatott. Felé fordultam, ő pedig két puszival köszöntött.- Hogy vagyunk ma?

- Csodásan- feleltem mosolyogva, a fotós pedig közben elkezdett a homokos tengerpart felé terelni. 

Valójában gyönyörű helyen voltunk- most is. A hullámok hangja betöltötte a levegőt, a láthatáron pár nagy házat lehetett csak látni, minden más egy az egyben a tengerről szólt. Gary a homokon álló fehér sátorszerűség felé vezetett. Amint a homokra léptünk, én levettem a szandálom, és mezítláb belefúrtam az ujjaim a szemcsék közé. A homok kellemesen meleg volt, hiszen a nap még nem tűzött totálisan. 

A sátorba belépve Jake rohant le először, Sharlotte pedig utána nyomott egy hatalmas csókot az arcomra. Azonnal levetkőztettek, és miután Jake rám aggatott egy fél milliós fürdőruhát, meg egy fehér, hálós strandruhát, Sharlotte elkezdte lemázolni az arcom. Kellemes volt érezni a vattát az arcomon, ami teljesen átváltoztatta a bőröm, hogy úgy érezzem, nem is én nézek vissza a tükörből. A végeredmény most is döbbenetes volt. 

Gary kibontotta a kis copfomat, és a hajamat feltupírozva csinált egy kócos fonatot, amit lazán átdobott a jobb vállamon. Kaptam egy méregdrága napszemüveget, valami sajátos formával, vagy mittudomén, de viszonylag jól állt. 

- Készen is vagy- csapta össze a tenyerét Jake, és büszkén pislogott rám. 

- Nyár feelingem van- nevettem el magam, majd felállva megperdültem a tengelyem körül.

- Én is érezhetem?

Hirtelen azt sem tudtam, ki szólalt meg mögöttem. Amikor azonban Gary elrobogott mellettem, és karon ragadta a magas, izmos, napbarnított, bozontos hajú, sötét szemű, gyönyörű mosolyú srácot, hogy beljebb rángassa, kezdett leesni, hogy valószínűleg a fotó partnerem lehet az. Elég imitáló csomagolásban. 

- Az én feelingemet?- kérdeztem mosolyogva, a srác pedig elnevette magát.

- Szóval szabad?- hagyta, hogy Gary lenyomja a székbe, és össze turkálja a haját.

Várjunk. Most flörtöl velem? Megígértem Luke-nak, hogy vigyázok vele. Na de állj. Luke most nincs itt. És, amiről nem tud, az nem fáj neki.

- Maradj már nyugton, Nick- kérte Gary, Nick pedig beharapta a száját. 

Mikor aztán Nick is elkészült, úgy nézett ki, mint valami Adonisz. Tipikusan olyan srác volt, akiről mindig álmodoztam 13 évesen, és akiről most is mindig álmodoznak a lányok. Jake megállapította, hogy "milyen szépek vagyunk együtt", aztán kilökdöstek minket az üres tengerpartra, és elkezdhettük a fotózást. Már akkor, amikor csak kisétáltunk, Gary Nick mellé lökött, és kiadta parancsba, hogy a srác fogja meg a kezem. 

Nos. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy majdnem elájultam. Mert nem csak hogy egy brutál helyes srác fogta meg a kezem önszántából, de még szívesen is tette. Ezt onnan tudom, hogy mondta. 

- Srácok- leálltunk, a vízhez közel, és Gary-t hallgattuk, amint kiadta az instrukciókat.- A pózolásokat rátok bízom. Mindkettőtökkel dolgoztam már, és tudom, hogy eszméletlen tehetségesek vagytok. Viszont az együtt működéshez hallgatnotok kell egymásra. Nick, Tina gyengéd és gyönyörű, ha neki van jobb ötlete, muszáj lesz venned a fonalat- mutatott a magas srácra, majd rám nézett.- Tina, Nick határozott és tapasztaltabb, lesznek olyan dolgok, amikben neki lesz majd igaza. Nagyszerűek vagytok, együtt pedig tökéletesek lesztek. Na. Kezdhetünk. 

- Had kezdjek én- böktem bele Nick izmos hasába, aki elvigyorodott, és aprót biccentett.- Játszd el, hogy szeretsz.

- Azt nem lesz nehéz- dörmögte, én pedig próbáltam úgy tenni, mint aki nem hallotta meg. 

Lábujjhegyre emelkedve nyomtam egy puszit az arcára, ő pedig a könyökömnél kicsit megemelt, így a lábaim elhagyták a földet. Hallottam, amint Gary kattintgat a gépével, úgyhogy megfogtam Nick egyik kezét, kuszán összekulcsoltam az ujjainkat, és futva húztam magam után, közben pedig úgy nevettünk, mintha mindig is ezt tettük volna. Nick feljebb emelte a kezét, én pedig ösztönösen megpördültem alatta, aztán véletlen megbotlottam, és seggre ültem a homokon. Nevetni kezdtem, mert Nick meg átesett rajtam, de közben egy pózba vágta magát.

- Még nem is tudom a neved- nézett rám. Már ketten ültünk a homokban, a hullámzó víz pedig szinte a lábujjaimat is elérte. Gary közelebb jött, úgyhogy Nick felmarkolt egy kis homokot, és játékosan nekem dobta. Én ösztönösen elfordítottam a fejem, hogy ne menjen a szemembe, majd, miután biztos voltam benne, hogy nem támad nekem megint, felültem, és közelebb másztam hozzá. Ő mosolyogva megragadta a copfomat, és azt magához húzva feljebb dőlt, hogy egy puszit nyomjon a homlokomra. Gary folyamatosan kattintgatott, de nem szólt egy szót sem, én pedig úgy gondoltam, elégedett velünk. 

- Kristina vagyok- nevettem rá.- De inkább csak Tina.

- Szóval, Tina- kezdte, majd hátradőlt, és engem is magára húzott. Ahogy rádőltem, elvigyorodott.- Mióta is vagy New York-ban?

 Egy hete, durván- feleltem, aztán felálltam, és a kezemet nyújtva felhúztam őt is. Akkora lendülettel pattant fel, hogy nekem lökődött, én pedig hátraestem volna, ha nem ragadja meg a derekam. Az érintése nagyon emlékeztetett Hemmings-ére, én pedig az emlékre összeborzongtam. 

- És hogy tetszik?

- Tetszik- mondtam halkan, ugyanis Nick borzasztó közel húzott magához. Éreztem a kockáit csupasz hasamon, és (mivel egy fejjel magasabb volt, ezért le kellett hajtania a fejét) a leheletét a vállamon, a kezei pedig tökéletesen beleillettek a derekam domborulataiba. Megköszörültem a torkom, és attól féltem, érzi az őrült mód dobogó szívem.- Nagyon tetszik.

Halkan elnevette magát, és még közelebb próbált préselni magához, amikor én kiszabadultam az öleléséből, és belerohantam vele a vízbe. Egyik kezével még mindig a kezemet fogta, én pedig szaladtam előre, amíg a víz már a térdem fölé ért. Elengedtük egymást, és ösztönösen fröcskölni kezdtük a másikat. Én sikongattam, ő pedig artikulátlanul üvöltött. Néha elkapta a derekam és magához húzott- olyankor Gary gépe megőrült szerintem, annyit fotózott. 

Pár óra múlva a fotós elégedett vigyorral kinézett a gép mögül.

- Gyerekek. Fantasztikusak vagytok.

Aztán intett, hogy menjünk vissza a sátorba, mert nagyon tűz a nap. Ám, amint beléptem, Sharlotte azonnal félrevont, lemosta a sminkem (igazából csak alapozó meg spirál volt rajtam, hogy "természetes" legyek), és telekente a fejem mindenféle krémmel, amikről azt mondta, nyugtatják a bőrt. Utána Jake karon ragadott, kihúzott szemei pedig izgatottan csillogtak.

- Itt az ideje átöltözni, Tina. Gyere.

- Itt is maradhattok- intett lazán Nick, arcán széles vigyor terült el.

- Álmodik a nyomor- öltöttem rá a nyelvem, és hagytam, hogy Jake elvonszoljon a paraván cucc mögé.

Elfordult, amíg kibújtam a fürdőruhámból (tiszta homok volt az egész), és csak benyújtott egy kék fürdőruhát, mellé pedig egy csipke (!), ultra mini ruhácskát. Ez egy fokkal elegánsabb volt, mint az előző; az egy picit kamasz lányos volt, a mostani viszont... dögös. 

- Jézusom!- csapta össze a kezeit, és rám kacsintott.- Nick meg fog őrülni. 

Elnevettem magam, Jake pedig visszahúzott a többiekhez. Gary biztosított arról, hogy "kamera elé való vagyok", Sharlott csak mosolygott, Nick pedig nem reagált semmit. Elakadt a szava. 

Miután a sminkes megint lealapozta az arcom, és feltett egy leheletnyi sminket a szemeimre, Gary kibontotta a hajam, ami így kissé hullámosan lógott a vállamon. Beletúrt párszor, kicsit feltupírozta és hagyta lógni. Én már tettre készen voltam, amikor Nick köhintett a hátam mögött. Megfordultam, ő pedig egy pólóban és térdgatyában állt, lazán mosolygott, a haja pedig tökéletesen lógott a szemébe. 

- Jó a köntösöd- megnyalta a száját, és a szemembe nézett.

- Ez egy csipkés strandruha- javítottam ki, és mosolyogva a fülem mögé tűrtem a hajam. 

- Bocsánat- tette fel a kezeit, mire elnevettem magam.

- Na, szerelmesek- Gary érkezett meg, én pedig szúrósan néztem rá. Vette az adást, és inkább behúzta a nyakát.- Szóval. Folytathatjuk? 

- Naná- vágta rá Nick, és mellém lépve átkarolta a derekam, majd elkezdett kitolni a sátorból.- Most én jövök. Játszd el, hogy vágysz rám.

Ellenálltam a kísértésnek, hogy azt feleljem "azt nem lesz nehéz", bár legszívesebben  azonnal rávágtam volna. Ki az a lány, aki nem vágyik Nick-re? Könyörgöm. 

Kint a parton aztán hagytam, hogy Nick irányítson: közel húzott a vízhez, várt pár pillanatot, míg kisöpröm a hajam a szememből, majd határozott mozdulattal magához rántott. Gary eszeveszetten kattogtatott, Nick pedig végigsimított a karomon, majd a kézfejemnél megállva összekulcsolta ujjainkat. Tény, hogy megható jelenet volt, simán beillett volna egy romantikus filmbe. Éreztem a leheletét a nyakamon, a fülemen, a számon, egyszerűen mindenem sóvárgott utána. Az ujjaim önkéntelenül felnyúltak, hogy megsimítsák azt a tökéletes arcot, a másik kezemmel pedig szorítottam egyet ujjain. Nick az arcomhoz emelte a kezét, és egy tincset az ujjai közé csippentett.

- Jól csinálod- suttogta. Elmosolyodtam, és elengedtem a kezét, hogy a mellkasára fektethessem, míg a másikkal még mindig a nyakát fogtam. 

- Te sem vagy rossz- motyogtam. 

Még párszor magához húzott, a haját az orromba fúrta, ajkát a homlokomra nyomta, amikor Gary vigyorogva felnézett a kamerából.

- Srácok. Isteniek vagytok- csípőre tette az egyik kezét.- Nem lehetne, hogy még több érzelmet vigyetek bele? Szabad a pálya.

Újra elkezdett kattogtatni, Nick pedig az államnál fogva maga felé fordította az arcom.

- Mehet?

- Kezdek félni- mormogtam, de hagytam, hogy magához húzzon.

Olyan ösztönösen csókolt meg, hogy akár meg is lepődhettem volna, de ehelyett visszacsókoltam. Hatalmas tenyereivel a derekamat fogta, én pedig lábujjhegyre állva áttettem karjaimat a vállán. Nem volt az a szenvedélyes csók, amiben elvesznek az emberek, hiszen csak ma ismertük meg egymást. De a fotóért tettük. A munkáért. Azért, hogy minél jobb képek készülhessenek rólunk. Egyikünknek sem jelentett semmit, de tény, hogy jó volt. Az ajkai puhák voltak, éreztem a szívverését, és egyszerűen jó volt hozzáérni, érezni az izmokat a pólóján keresztül, ahogy a kezem alatt mozognak. Nem smároltunk, nem volt "nyelvezés" meg nyúlkálás, csak a száját az enyémhez nyomta. De édes csók volt ez, és talán ilyen édes csókban még nem volt részem- noha az érzelmek áradata elmaradt. 

Mikor elváltunk, Nick aranyosan rám mosolygott, és a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset, amit a szél az arcomba fújt. Éppen hogy vissza mosolyogtam, amikor hozzám hajolt, és egy finom kis puszit nyomott az arcomra. Pár másodpercig ott tartotta a száját, és mélyen beszívta a levegőt, engem pedig kirázott a hideg. 

- Csodálatos- fakadt ki a fotós, és vidáman ránk nézett.- Fantasztikus. Isteni. Imádni való. Nagyszerű. Imádom. Tökéletes.

Azzal felmutatta hüvelykujját, és elindult visszafele. Nick finoman meglökte a vállam, ahogyan utána néztünk, én pedig rá pillantottam. Elvigyorodott.

- Ez klassz volt.

- Valóban- értettem egyet vigyorogva. 

Ahogy elindultunk, elkezdtünk beszélgetni. Mint már mondtam, nem jelentett egyikünknek sem semmit az a csók. Viszont Nick nem csak jól néz ki, de okos is, és rendes. Lehet, az utóbbi a történtek gyümölcse, és ha nem ismerne, nem így szólna hozzám, de azonnal jól kijöttünk egymással. 

Annyian félreismerik ezt. Annyian nem látnak át a külsőn. Elvégre, itt egy srác, aki piszok jól néz ki, és senki sem nézné ki belőle, hogy amúgy baromi rendes és értelmes, és normális. Nem azt mondom, van kivétel, persze hogy van. De Nick egyértelműen azok közé tartozik, akikért megéri ez az egész. Megéri pózolni és pózolni, vele együtt vagy nélküle. 

Aztán arra gondoltam, amit Luke mondott. A modellfiúk nagypofájúak. Nick nem az. Vagyis, biztos az, de nem szúr szemet e tulajdonsága. 

Talán Luke tévedett. 

De talán nem.

/

5. fejezet

Masnik!☻
Nagyooooon szépen köszönöm, hogy ennyien néztétek meg az előző részt. Úristen, fantasztikusak vagytok!:)):) Na, hogy őszinte legyek, előző héten terveztem volna feltenni  a részt, de "sajnos" síelni voltam. Azért idézőjeles a "sajnos", mert baromi jól éreztem magam, szóval remélem, elnézitek nekem ezt a kis csúszást. Meg abban is reménykedem, hogy ezt a részt is "lájkolni" fogjátok.
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:)
Your light is ultraviolet: Kata xxx

Luke szemszöge

Tina kilépett az ajtón, én pedig beharaptam a számat, nehogy elmosolyodjak. Oké, hogy szép, meg kedves, meg gyönyörű és vicces, de hogy még a hangja is jó legyen. Esküszöm, ha nem tudnám, hogy egy pizzafutár volt, azt hinném, valami tündér vagy angyal, vagy mittudomén. 

- Mit vigyorogsz?- dobott nekem egy párnát Ash, miközben már mindhárman a konyhapult mögött álltak, egyedül én pengettem még a gitárom.

- Nem vigyorgok- hazudtam, és kis híján elnevettem magam.

- Szerintem neki is bejössz- vont vállat Mike hanyagul, de pillái alól cinkosként sandított rám. Elröhögtem magam, és félreraktam a gitárom, majd felálltam.

- Nem tudom, miről beszélsz.

- Elhiszitek, ha Tinának mondanánk ezt, ő is ugyanígy reagálna?- Calum vigyorogva oldalba bökte Michaelt, mire mindhárman felnevettek. 

- Nyugodjatok már le- megráztam a fejem, és hosszú kezemmel keresztülnyúltam a pulton, hogy fel tudjak venni egy darab Mars csokit. Gyorsan kibontottam, és beleharaptam, mielőtt Ashton rám ugrott volna. Hangosan felröhögtem, és felé nyúlva a szemébe húztam a fejkendőjét. Totális harcunkat Mike szakította félbe.

- Már unom a hajszínem.

Körülbelül fél percig meredtünk rá némán (én közben halkan rágtam a csokim). Végül Cal köhögött fel- erősen röhögés szaga volt a krákogásának. 

- Csak most festetted át.

- De olyan, mintha hetekkel ezelőtt történt volna- beletúrt bordó sörényébe, és elvonta az orrát. Ash halkan horkantott egyet a röhögéstől, én pedig miatta félrenyeltem a csokoládém. Kis híján megfulladtam, amikor Cal akkorákat csapott a hátamra, hogy majdnem szörnyethaltam. 

- Oké, elég- hörögtem, és inkább ököllel rávertem a mellkasomra. 

A srácok hangosan kiröhögtek, én pedig, miután eljátszottam, hogy megsértődtem rájuk, levetettem magam a kanapéra, és benyomtam a tévét. A többiek követték a példámat, és közben azt beszéltük, milyen színű legyen Mikey haja. Ash egyszer nyögte csak be, hogy "libafos", mire Mike, elképzelve magát az említett színű hajkoronával, lefordult a kanapéról.

Percekkel később kivágódott az ajtó, és egy vattacukor illatú Tina esett be a nappaliba. Calum lenémította a tévét, miközben Tina becsapta az ajtót, és izgatottan csillogó szemekkel, elénk lépdelt. Én összeszorítottam a számat, hogy ki ne nevessem: olyan kis cuki volt, ahogyan csillogtak a hatalmas szemei, és a válláról is félig lecsúszott a póló. Hirtelen arra gondoltam, hogy ne már, tuti mások is észrevették azokat a formás lábait.

- Mizu?- tette fel az ártatlan kérdést Calum.

Talán egyszavas választ várt, vagy valami hasonló, de amint feltette a kérdést, Kristina a földhöz csapta a táskáját, és vigyorogva összeütötte két tenyerét.

- Találjátok ki, mi történt!

- Ömm- félrehúztam a szám.- Kicsit kitakarod a tévét. Lehetne, hogy arrébb állsz?

- Na már! Luke, találd ki, mi történt- mutatott rám "indulatosan", de közben elmosolyodott.

- Starbucks?- tippeltem, mire megrázta a fejét.- Híresség?

- Haver, mit hírességezel- lökött meg Ash.- Hírességekkel él együtt.

Felröhögtünk, de Tina leintett minket.

- Oké, ne találgass, inkább elmondom- hatásszünetet tartott, majd széles mosolyra húzta azokat a tökéletes ajkait.- Találtam egy barátnőt az utcán.

Csönd.

- Hogy mi?- előredőlve a térdeimre támaszkodtam, és komolyan nem értettem, mit magyaráz. 

- Egy barátnőt- ismételte, és totál megörülve- tulajdonképpen saját magának- elkezdett ugrándozni.

Valamit mesélt egy kávézóról, meg valami nyomorék Zack-ről (?), de a plázánál elvesztettem a fonalat. De végig úgy bólogattam, mintha vágnám, miket mond. Összességében irtó cuki volt, kedvem lett volna magamhoz ölelni, vagy kicsit cukkolni ezzel, de aztán rájöttem, hogy nyilván rendesen beégetném magam. Folyamatosan eszembe jutott, amit Mike mondott: "Szerintem neki is bejössz". De persze, ez lehetetlen. Eleve, egy olyan lány, mint Tina, nem egy olyan srácot fog választani, mint amilyen én vagyok. Az ellent mondana a természet szabályainak. 

-... úgyhogy holnap is elmegyünk sütizni- fejezte be, és kifulladva ledőlt a fotelba. Calum köhécselve bólogatott, Ash pedig kis híján felnevetett. 

- Oké, izé. Ez tök jó- mondta Cal, majd a combjára csapott, és felénk nézett. A tekintete valami hasonlót sugárzott: "váltsunk már témát, nem is figyeltem oda", úgyhogy Tinára néztem.

- Azon gondolkodtunk...

- ...hogy milyen színű legyen a hajam- fejezte be a mondatom Mike.
- Miért akarod átfesteni?- felhúzta a térdeit, és átkarolva őket, Mike-ra nevetett.
- Mert unom már ezt a színt- a bordó hátradőlt, és felsóhajtott.- Sápít.
- A kék kiemelné a szemed- mondta a lány, majd elfintorodott.- Illetve, nem is kék a szemed.
- De hé, ez jó ötlet- csillant fel Mikey szeme, és vigyorogva felugrott.- Kék. Hah! De ilyen élénk. Úristen.- lehajolt Tinához, és felemelve megpörgette a levegőben. Nevetve figyeltem, ahogyan Kristina sikítva kapaszkodik a srácba.- Istenkirály vagy.
- Jaj, köszi- Mike letette a földre, Tina pedig egy pillanatra megszédült, így a színes hajú srác vállába kellett kapaszkodnia, nehogy elessen.- Utálom, ha pörgetnek.
- Jó, mindegy- legyintett Michael, és ránk kacsintott.- Naa. Ki segít befesteni a hajcim?

Kristina szemszöge

A könyökömön is kék festék volt, miután közösen befestettük Mikey sörényét. Elég menőn néz ki, azzal a rikító kék hajával, meg a sötét szemöldökével és borostáival. Mint egy igazi punk.
Én éppen a fürdőben súroltam az alkarom (hála Ash-nek, aki nem tud normálisan hajat festeni), amikor kivágódott az ajtó, és Luke csapódott nekem. Ösztönösen felsikítottam, ahogyan majdnem elestünk, de végül, azokkal a hatalmas tenyereivel megtartott a derekamnál fogva. A szívem hangosan feldübörgött, és már néztem is fel a szemeibe, amikor Calum röhögött fel hangosan. Luke megperdült, és már csak az egyik karját tartotta a csípőmön. Én is láthattam Calum-ot, aki berontott a fürdőbe, és gyorsan becsapta az ajtót, majd nekidőlt, és kulcsra zárta.
- Ömm..- összevontam a szemöldököm, és felváltva néztem a két fiúra. Végül Luke-on állapodott meg a tekintetem, aki elvigyorodott.- Mit csináltatok?
- Összefestékeztük Ash-t- nevette el magát, és elhúzta a kezét a derekamról.
- Belement a szemedbe?- üvöltötte az ajtónak Cal, és tovább vihogott.
- Menjetek a fenébe- ez Ash hangja volt, és a dübörgésből ítélve, rávágott az ajtóra párszor.
- Ezen miért nem lepődök meg?- tettem fel a költői kérdést, tulajdonképpen saját magamnak.
Visszafordultam a mosdókagylóhoz, és próbáltam a levendula illatú szappannal minél jobban megtisztítani a karom a kék festéktől. Eközben Calum és Luke folyamatosan az ajtónak kiabált, a másik oldalról pedig a válasz hallatszott. Nagyjából olyan volt, mintha egy oviban lettem volna, piercinges és tetovált ovisokkal. Fura.
- Kiengednétek?- böködtem Cal tetkós vállát, mire Luke lecsittelt.
- Nem halljuk, mit mond Ash.
- Csak gyorsan kisurranok- próbálkoztam tovább, és már nyúltam is a kilincs után, amikor Luke elhúzta a kezem.
- Várj már- azzal kikiáltott Ashton-nak.- Cserét ajánlok.
- Mi?- szinte láttam, amint a fejpántos homlokát ráncolja, és ettől önkéntelenül felkuncogtam.
- Odaadjuk neked Tinát- alkudozott Cal is.- És akkor minket békén hagysz.
- Mit ér az nekem?
- Sütök muffint- jutott eszembe. A mellettem álló fiúk szeme felcsillant, és nem kételkedtem abban, hogy az ajtó túloldalán Ash szemei is ugyanígy tettek.
- Benne vagyok- a dobos srác felrántotta az ajtót, és vadul rám vigyorgott. Az arca bal fele csupa festék volt, és a szemöldöke is kék színben pompázott.- Fogalmad sincs, milyen régóta nem ettem már házi sütit.
- A szüleimnek mindig ízlett a muffinom- mosolyodtam el, de közben kissé kesernyés ízt éreztem a számban.
- Valaki muffint emlegetett?- bukkant elő Mikey a szobájából. Még nem sikerült megszoknom rikító hajkoronáját, de egész jól áll neki.
- Tina muffint fog nekünk sütni- lelkendezett Calum.
Én eközben nevetve igyekeztem a konyhába, nyomomban az "ötesóes" éhes tagjaival.
- Nektek is segítenetek kell- néztem rájuk, miközben nekidőltem a pultnak. A fiúk úgy álltak meg előttem, akár a kis ovisok. El kellett mosolyodnom, amikor kánomban pislogtak. Megcsörrent a telefonom, szóval az asztalon heverő laptopomra mutattam.- Le van mentve egy csokis recept, a hozzávalókat keressétek ki, oké? Ezt fel kell vennem.
A srácok letelepedtek a gépemhez, én pedig a fülemhez emeltem a telefonom.
- Igen?
- Tina, Sophia vagyok- szólalt meg legújabb barátnőm hangja a vonal túloldalán.
- Á, mizu, Soph?- azonnal megörültem neki. Oké, eddig nem volt az életemben "barátnő hív a telefonomon" dolog, de nagyon tetszett.
- Tudod, beszéltük, hogy holnap elmennénk sütizni- kezdte, én pedig bólintottam.
- Persze.
- Az a helyzet, hogy megtaláltam a wellness- utalványunkat, amit még Zack szüleitől kaptunk, és arra gondoltam, hogy elmehetnénk.
- Te jó isten!- izgatottan felsikkantottam,mire a srácok egyszerre kapták felém a fejüket.- Biztos, hogy rám akarod pazarolni?
- Pazarolni? Hülye vagy?- felnevetett, és szinte láttam, ahogyan a füle mögé igazítja a haját.- Úgysem tudnám elhasználni. Na, akkor benne vagy?
- Még szép! Jézusom, Soph, imádlak.
- Részemről a köszönet- nevetett barátnőm is.
Mikor letettük, vigyorogva elújságoltam a fiúknak, hogy holnap wellnessezni megyek. Ha-ha.
- Szerintem nem jó ötlet- jelentette be Luke, nekem pedig leesett az állam.
- Mi? Miért?
- Nem is ismered azt a lányt- úgy fonta karba a kezeit, ahogyan apa is csinálta, mikor általánosban elhívott egy fiú fagyizni. Nem is tudom, de szerintem a két dolog egyáltalán nem ugyanaz.
- Jézusom, Luke- megcsóváltam a fejem, és a hajamba túrtam.
- De amúgy tényleg nem ismered- szólt bele Mike is, rikító kék haja össze-vissza állt, ahogyan rám nézett.
- Fiúk, ne már.
- Csak nem kéne totál megbíznod benne- vitatkozott tovább Luke, én pedig azt hittem, menten eldobom az agyam.
- Én vigasztaltam egy kávézóban. Együtt mentünk el vásárolni. És egy lány- emlékeztettem finoman, mivel az arca szokatlanul dühösnek tűnt, és félő volt, nekem vág valamit, mondjuk a laptopomat.
- New York túl nagy ahhoz, hogy mindenkit megvigasztalj, Tina- mosolygott rám kedvesen Calum.
- Jó, nem érdekeltek- vágtam vissza, kissé talán túlreagálva a dolgokat.- Sophia az egyetlen barátnőm, úgy 6 év óta először. És el fogok menni vele holnap wellness-be, mert 1. megbízom benne,  és mert 2. el szeretnék menni, hogy titeket idegesítselek vele. Úgyhogy. Megtaláltátok már a receptet?
- Igen- mormolta Ash, és feljebb tolta a fejkendőt festékes arcáról.
- Na. Lássunk neki- rájuk villantottam a mosolyom, és már át is nyálaztam a helyet valami tál után kutatva.
Előszedtem a lisztet, cukrot, meg a kakaóport, a fiúk pedig előkotortak néhány kötényt. Ash felém dobott egy virágosat, ő pedig valami csíkos cuccba bújt, a többiek meg találtak néhány egyszínű darabot az egyik fiókban. Csodálkoztam is egy picit, hogy ennyi kötény van a szállodában. Hm.
- Na, mit kell csinálni?- Ash izgatottan dörzsölte a tenyerét. - Alkotnék valami finomat.
- Szerintem- Calum felvette a kakaóport, és beledugta a fejét a zacskóba.- Mi lenne, ha...
- Jaj, ne már!- rácsaptam a kezére, hogy ne hülyüljön már, mire mélyen beszívta a levegőt (esetében a holland kakaóport), és izomból köhögni kezdett. Luke majdnem meghalt a nevetéstől, a többiek pedig a fejüket fogva vihogtak. Mikor aztán Mikey, a nagy röhögésben, véletlenül rátenyerelt a mérlegre, ami lefordult az asztalról, és darabokra esett a csempén, kezdtem rájönni, hogy hosszú kis sütögetés vár ránk.
- Mossatok először kezet- sóhajtottam, miután valahogy összeraktam a kis mérleget.
- Muszáj?- Cal elhúzott szájjal tanulmányozta a tenyerét, mire a többiek is maguk elé emelték a mancsukat. Magamban megállapítottam, hogy a zenészeknek mekkora keze van már.
- Hát, ti fogjátok megenni- vontam vállat.
Mondanom sem kell, hogy azonnal ráugrottak a csapra. Nem sokkal később már a lisztet öntöttem a tálba, a srácok pedig a tojásokat törték (inkább próbálták törni). Összeöntöttük az alapanyagokat, szóval elkezdtem felolvasztani a vajat. A szokásos módon rátettem egy vízzel teli lábasra a tűzhelyen, és addig olyan utasításokat adtam a fiúknak, mint például "keressétek meg a robotgépet", vagy "Cal, kézzel nem tudod rendesen összekeverni".
- Kezdek éhes lenni- nyekergett Mike, és majdnem leverte a tányérokat a polcról.
- Luke, kavargasd ezt itt- állítottam magam mellé a srácot, hogy kevergesse a vajat, amibe csokidarabokat tördeltem. Mikey mellé léptem, és felnyúlva leemeltem a szekrényről a robotgépet, amit a kék hajú nem vett észre.
- Rohadt élet- szisszent fel Hemmings, és bekapta a mutatóujját.- Ez forró.
- Úgy őszintén- leraktam az asztalra a gépet, és félretoltam a fiút a tűzhely mellől.- Mit hittél?
- Hát nem tudom. De ez tényleg rohadás forró.
Mikor teljesen megolvadt a vaj és a csoki, hozzáöntöttem a többi hozzávalóhoz, Ashton pedig vidáman keverte a géppel. Öntöttünk hozzá egy kis tejet, majd beállítottam a sütőt 170°-ra, és előkerestem egy muffinos tepsit, és segítettem a fiúknak megtölteni a csokis krémmel.
- Na, ezzel is megvolnánk- becsuktam a sütő ajtaját, és kifulladva felültem az egyik bárszékre.
Luke felült mellém, és azzal szórakozott, hogy a kontyomból rángatta ki a hajszálakat, Calum leült az asztalhoz, hogy megegye a maradék étcsokit (majd kiköpje), Mike elkezdte letakarítani az asztalt, Ash pedig lefeküdt a kanapéra, és azt hajtogatta, mennyire éhes.
- Húzod a hajam- félrelöktem a piercinges kezét, aki erre felnevetett. Megcsóváltam a fejem, és felé nyúlva meghúztam a haját, hogy érezze át a szenvedésem.
- Kis cukik- gügyögött Calum, és felénk tartotta a telefonját.
- Nehogy kamerázz- intett neki Luke, de azért röhögött.
- Calum!- visítottam oda neki, miközben majdnem elnevettem magam. Luke haját még mindig fogtam, ő pedig hosszú ujjaival próbálta lefejteni magáról a kezemet.- Tedd el azt a telefont!
- Bocsi, nem hallom- Cal felállt, és közelebb jött hozzánk. Hiába visongtam neki, nem tette el a készüléket, szóval hitetlenül elnevettem magam. Ahogyan kissé hátradőltem, a bárszék lába megbillent, és hatalmas lendülettel hátravágódtam. Útközben valahogy elengedtem Luke Hemmings szőkés tincseit, de mikor sajgó háttal oldalra fordultam, Luke ott feküdt mellettem, és borzasztóan röhögött.
- Cseszd meg, Calum- össze-vissza hempergett, és folyamatosan nevetett. Nem bírtam tovább, pillanatok múlva belőlem is kirobbant a nevetés, a végén pedig már a könnyeim is folytak.
A tetkós mellénk lépdelt, és folyamatosan kamerázott, de a nevetéstől szüntelen remegett a keze. Időközben a többiek is megneszelték, mi a röhögés tárgya, úgyhogy mindannyian körülöttünk álltak.
- Jézusom- a tenyerembe temettem az arcom, és próbáltam abbahagyni a nevetést, mert már fájt a hasam.
- És íme az első videótok- Cal mellém guggolt, és elém tartotta a telefonját. Luke felült mellettem, és közelebb hajolt, hogy láthassa a felvételt.
Először az asztallap volt látható, majd Calum felemelte a kamerát. A pultnál ültünk, és én éppen Luke kezét löktem el a hajamtól, aki erre felnevetett, én pedig megragadtam a haját. A kamerán jobban látszódott, hogy fel kellett nyúlnom Hemmings válla felett, mint ahogy azt gondoltam. Azt visítottam Cal-nak, hogy tegye el, de ő egyre közelebb lépdelt hozzánk. Majd elnevettem magam, és ekkora megbillent a szék sarka. Azzal a lendülettel, ahogy hátrazuhantam, elengedtem Luke haját, aki viszont utánam próbált nyúlni, csakhogy ő is hátravágódott. Végül már a földön feküdtünk, és nem bírtuk abbahagyni a nevetést.
- Atyám- nevettem fel, és hagytam, hogy Ash felhúzzon a földről. Visszaállítottuk a székeket, és jobbnak láttuk, ha inkább leülünk a kanapéra, amíg kész nem lesz a muffin.
Mike combjain tettem át a lábaim, amikor kinyílt az ajtó, és George csörtetett be a házba.
- Mi ez a finom illat?- szimatolt a levegőbe, és letette aktatáskáját az asztalra.
- Muffint sütöttünk- mosolyogtam hátra.
- Oké, amúgy annyira nem érdekelt- felénk fordult, mellettem pedig Calum pukkant egyet a röhögéstől.- Kristina Bazan.
- Igen?- ahogyan szólított, már tudtam, hogy modellmunkával lesz kapcsolatos a mondandója.
- Holnap a tengerparton forgatunk. Tudom, hogy még nem dolgoztál társsal, de az a helyzet, hogy muszáj kipróbálnunk- miközben beszélt, az asztalt kerülgette.- Úgyhogy lesz melletted egy fiú modell.
- Ó- kicsit meglepődtem. A modell srácok mindig rohadék jól néznek ki.
- Ó bizony- George elvigyorodott, és leült az asztalhoz. Megint ránk nézett, és összevonta a szemöldökét.- Fiúk, ne vágjatok már ilyen fancsali képet.
- És, ez meddig tartana?- érdeklődtem, és felálltam, hogy közelebb mehessek a menedzseremhez.- Csak mert délután wellnessezni mennék a barátnőmmel.- most mondja valaki, hogy ez nem hangzik jól.
- El fogsz tudni menni- legyintett, és már bele is folyt a laptopjába.