1. fejezet

Pici 5SOS-fanok!:)
Köszönöm szépen, hogy ennyien olvastátok el a prológust, és hogy nagyon sokan pozitív visszajelzést küldtetek vissza. Igyekszem a legjobban megírni a részeket, és próbálom "nem darabosra", ha értitek. Remélem, ez a rész is tetszeni fog!:) Úgyhogy Boldog Karácsonyt kívánok (szigorúan nagybetűvel) és Élményekben (meg bulikban) gazdag Újévet!:) 
U.i.: komizni és feliratkozni ér:3
Give a kiss: Kata xxx

Kristina szemszöge

Mikor kinyitottam a szemem, a kilátást vastag, fehér felhők takarták. Feljebb toltam magam a repülő kényelmes ülésén, és megdörzsöltem a szememet. 

Az a két hét, míg George modellé "avatott", rengeteg nyüzsgéssel és nem alvással járt, de mindezt elkönyveltem pályafutásom kezdetének. Anyuék egyébként baromi lelkesen reagáltak a dologra, amikor közöltem velük, mik a terveim. George-nak igaza volt, mivel nagy a valószínűsége, hogy tényleg jobb életet kívántak nekem egy egyszerű, pizzériai állásnál. Persze, előtte meg akarták ismerni a menedzseremet, akit eléggé megkedveltek, miután jó benyomást gyakorolt rájuk azzal, hogy magát fényezte nekik. Mint kiderült, a szüleim buknak az ilyesmire, és nyugodt szívvel hagyták, hogy aztán George megszervezzen nekem egy portfólió készítést, mondván "ideje megismerkednem a szakmával", úgyhogy az első pár napban a pózolásokat kóstolgattam. A fotós egyébként meg volt velem elégedve, és többször is hangoztatta, hogy "erre születtem", meg minden ilyesmi. Én pedig, legelőször illedelmesen köszöngettem a bókokat, de aztán rám szólt a pali, hogy fejezzem már be, "egy modell sosem köszön meg semmi százszor". És onnantól fogva csak magamban köszöntem meg. Úgyhogy, mivel már baromi jól éreztem magam a kamera előtt, George elcipelt a 5 Seconds Of Summer egyik próbájára.
A srácok megörültek, mivel megint láthatták a "pizzás lányt", így nagyon hamar kijöttünk egymással. Tény, hogy Luke Hemmings még mindig nem kért bocsánatot azért, mert az ölembe dobta a pizzáját, és mellé ráadásul még folyamatosan szívatott is, azért vele sem volt különösebb problémám azon kívül, hogy kissé nagy képernyős. De mégis, annyira jól éreztem magam velük, hogy azt nem lehet leírni: jó fejek voltak, nevetősek, kis cukik, viccesek, és imádni valóak. Az interneten rengeteg kép van, ahol velük pózolok/nyújtom ki a nyelvem/nevetek. George pedig nyugodt volt, mivel a menedzseltjei összehaverkodtak, és azt hiszem, neki ennyi elég is volt. 

Az ülésről felállva kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat, és odasétáltam a fiúkhoz, akik a kis kanapékon kuporogtak.
- Á, Tina, de jó, hogy felkeltél- Ash a kanapén terpeszkedett, és amikor melléjük értem, könyörgően felnyújtotta a kezét hozzám.- Hoznál nekem egy pohár narancslevet?
- Ashton, nem szép ugráltatni a lányokat- rivallt rá Calum. Éppen köszöntem volna meg, hogy kiállt a női egyenjogúság mellett, vagy ilyesmi, amikor pilláit rebegtetve felém fordult.- Hoznál nekem is?
- Kösz, Cal, ezzel sokat segítettél- nevetve a levegőbe löktem a karjaimat.
- Ha már ott vagy, elfér a kezedben még egy, nem?- vigyorgott rám Mike, mire megráztam a fejem.
- Elmentek ti a fenébe.
De végül három poharat egyensúlyozva tértem vissza közéjük. Vigyázva odaadtam őket nekik, amikor a repülő hirtelen megrázkódott. Valószínűleg egy kisebb turbulencia lehetett, aminek amúgy nem tulajdonítanék különösebb gondot. Csakhogy, miközben Mike-nak nyújtottam a poharat, keresztül kellett hajolnom Luke-on, aki a srác mellett ült, és erősen akadályozta a tevékenységet. Így, mikor megrázkódott a gép, a narancslé kilöttyent, bele egyenesen Luke nyakába.
A fiúk egy emberként röhögtek fel, és én is próbáltam úgy nevetni, hogy lehetőleg ne lötyköljek még több dzsúszt a srácra. Luke először elvigyorodott, majd féloldalasan hátranézett, pontosan a szemembe. 

- Tina- szólalt meg.
- Mizu?- vontam fel a szemöldököm, és Michael kezébe nyomtam a poharat, hogy végre felegyenesedhessek.
- Nem gondoltam volna, hogy nekem is hozol, de nézd, szerintem a felszolgálást még egy kicsit gyakorolni kell- szívatott, mire megforgattam a szemeim.
- Tuskó.
A fiúk ezen remekül elszórakoztak, én pedig felvettem egy újságot a kis asztalkáról, és leültem a fotelba, ami a kis repülő bal oldalán állt. Miközben a színes újságot lapozgattam, a srácok egymással beszélgettek. Néha hatalmas röhögés rázta meg a repülőt, olyankor felkaptam a fejem, de sosem tudtam belefolyni a röhögésbe. Azért még kissé idegennek éreztem magam. Aztán megcsörrent a telefonom.
- Igen?- szóltam bele, csendre intve a fiúkat.
- Egy sonkás pizza lesz- mondta valaki a telefonba, mire az arcomba tódult a vér.- Sok sajttal, tudod.
- Marha vicces- motyogtam a telefonba. Pechemre az okos "ötesóes" észrevette, hogy valami nem oké, és kíváncsian figyeltek.
- Hiányolunk a pizzériából- vette át valaki, most egy másik hang szólt a telefonba.- Nincs kin röhögni.
Összeszorítottam a fogamat, és kínomban elmosolyodtam. Ugyan már. Én ezeknek nem fogom hagyni, hogy tönkretegyék a napom. Kinyomtam a telefont, és félredobtam. Mielőtt belemerülhettem volna az újságba, egy kamasz fiúbanda négy tagjának kíváncsian meredő szemével kellett szembenéznem.
- Mizu?- kérdeztem tőlük. Próbáltam könnyed maradni, de baromi nehezen ment.
- Ez mi volt?- kérdezte Calum. Olyan kis édes volt, ahogyan próbálta össze rakni a dolgokat, hogy hirtelen megértettem, miért vannak oda érte annyian.
- Áh, nem lényeg- vontam meg a vállam.
- Tina- szólalt meg Mike. Lila haja bozontosan állt, akár egy kölyökkutyának.- Miért nem mondod el?
- Nem volt semmi, oké?- dühösen lecsaptam az újságot, és felállva a fotelből a repülő végébe viharzottam.
Bezárkóztam a fürdőbe, és a kis tükör előtt pamacsoltam az arcomat hideg vízzel. Nem kellett volna, hogy bántson ez a kis "telefon betyárkodás", de valójában nagyon rosszul esett. Persze mindig tudtam, hogy a sok hülye direkt nem hagy békén, de azt hittem, hogyha lelépek, majd leszállnak rólam. Csak hittem. És, még ha csak ez is lett volna az egyetlen, amit "félre hittem".
Pár perc múlva meguntam az ottlétet, és visszamentem a fiúk közé. Ők nem kérdeztek többet, így én nem mondtam többet semmit.
Percek múlva George lépett mellénk, mire én lecsaptam a magazinom, a fiúk pedig ráemelték tekintetüket.
- Hamarosan megérkezünk New York-ba- közölte a hírt, majd hatásszünetet tartott. Valójában fogalmam sincs, mit várt; talán azt, hogy el kezdjünk kurjongatni, vagy valami, de mi csak megvontuk a vállunkat, ő pedig kelletlenül folytatta.- A repülőtéren vár bennünket az autó és egyenesen a hotelhoz visz. Ma este minden nyugiban lesz, holnaptól viszont már el kell kezdenünk dolgozni.
- A tavalyi hotelba megyünk?- kérdezte vigyorogva Mike, mire a többiek felröhögtek, én viszont nem vágtam, miért ilyen vicces ez.- Ott jól nézett ki a recepciós néni.
- Fiúk, ne már- nevettem el magam, a fejemet rázva.
- A tavalyiba megyünk, igen- bólintott George, mire a fiúk örömujjongásban törtek ki.- De, ha jól tudom, az a hölgy már nem dolgozik ott.
- Na, kösz- intett neki Ashton, amiért egy pillanat alatt lelombozta őket.
- Srácok!- szólalt meg a hangszórókból a pilóta hangja.- 20 percen belül földet érünk. Biztonsági öveket bekötni!
Mindenki visszaült a helyére, és egy tompa kattanással jelezte, hogy becsatolta az övét. George is helyet foglalt, én pedig nekidöntöttem a fejem a repülő falának, és lehunytam a szemem. Tudtam, hogy amint elérjük New York-ot, nekem teljesen felfordul az életem. Oké, hogy jó irányba, meg minden, de annyira féltem. A változástól, tulajdonképpen. Hogy mi lesz velem, ha már márkás ruhákban fogok járni. Hogyha már érdekelni fog, hogy nézek ki mások előtt (mintha eddig nem érdekelt volna), vagy hogy kikkel mutatkozom. És persze attól is féltem, hogy mi lesz velem, meg a 5 Seconds Of Summer srácaival.
Zúgó fejjel kattintottam ki az övemet, amikor a gép földet ért. Sosem utaztam még repülőn, így a leszállásnál majdnem összehánytam magam. Ash láthatta, hogy nehezen megy a felállás, ezért, amikor elment mellettem, a kezét nyújtva segített felállni.
- Isten vagy- mosolyogtam rá hálásan, mire kacsintott.
- Tudom.
Ashton segített lemenni a baromira picike repülőlépcsőn, aminek a végén Calum kapott el, ugyanis majdnem elzúgtam mellette. Az egyik sofőr (vagy valami hasonló) kiemelte a bőröndjeinket, mi pedig azokat megragadva indultunk a hatalmas autóhoz. Inkább ilyen kisbuszféle volt, de nem értek hozzá, úgyhogy "nagy kocsi" marad. George beült előre a sofőr mellé, én pedig, miután beraktam hátra a bőröndöm, benyomultam Luke mellé. Bár az autó baromi nagy volt, szinte nyomorogtunk benne. Én totálisan az ablakhoz préselve gubbasztottam, miközben Luke kényelmesen elhelyezkedett. Rohadjon meg. 
Nem sokkal később az autó megállt egy kisebb hotel előtt. A sofőr kinyitotta az ajtónkat, amin először Mike ugrott ki, majd a kezét feltartva segített nekem is lemászni a járdára. A többiek is kipattantak az autóból, majd kidobálták a bőröndjeinket, és együtt indultunk a hotelba. Bár az épület maga nem volt nagy, a hall már gyönyörű volt.
George oda oldalazott a pulthoz, ahol egy idősebb nő állt, és kedvesen ránk mosolygott. Ashton megköszörülte a torkát.
- Ez tényleg nem az a csinos nő.
Egyszerre röhögtünk fel, mire a menedzser hátrafordulva gyilkos pillantásokkal bombázott minket.
Percek múlva már a liftben álltunk. Én a tükörrel borított oldalnak dőltem, nem törődve a korláttal, ami keményen belevágott az oldalamba. Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonomat, és megfordulva csináltam egy képet. Nem szóltam a fiúknak, hogy fotózok, így egy spontán kép született, ám nekem annál jobban tetszett. Calum a szomszédos falnak döntött háttal állt, és éppen Ashton-on röhögött, aki leült a földre. Belőle nem látszott sok minden, csak éppen a feje. Mike egyik kezével a haját igazgatta, előrehajtott fejjel. Luke pedig a tőle megszokott tökéletességgel állt, összefont karokkal és meglepő módon a száját harapdálta éppen.
Nem terveztem a képet sehová felrakni, ugyanis ez csak egy emlék-szerűség volt nekem, hogy mindig emlékezzek a legelső közös napunkra.
- Na, gyerekek- George belépett velünk egy hatalmas lakásba. A hotel egyik "szobája" volt, konyhával, nappalival és hálószobákkal. Klassz.- Mindenki foglalja el a szobáját.
Tényleg klassz volt az egész, ugyanis mindenkinek jutott egy kisebb szoba (értsd: volt benne egy ágy, ablak és egy szekrény), és bár a fürdő, meg a többi cucc közös volt, szerintem éppen elég volt nekünk.
Mindenki betelepedett a szobájába, így én is becuccoltam. A fontosabb dolgaimat beleraktam a szekrényembe, majd elővéve a laptopom a kis éjjeli szekrényre helyeztem. Tulajdonképpen meg is voltam a kipakolással. Hát, sok cuccot nem hoztam.
Valami kaja után nézve kimentem a szobámból, egyenesen a konyhába. A srácok a közös nappaliban néztek valami baromságot a tévén, úgyhogy nyugodtan turkálhattam a hűtőben. Fogalmam sem volt, hogyan, de tele volt a kis szerkezet, aminek köszönhetően hamar megtaláltam a szendvicsemhez szükséges alapanyagokat.
- Muti mit eszel- szólalt meg mellettem valaki, mire ijedten elejtettem a kezemben tartott sajtot, és felsikítottam. Luke elröhögte magát.- Mizu?
- Hülye, nagyon megijedtem- szóltam rá, és lehajoltam a sajtért.
- Nyugi, csak piáért jöttem- került ki, és egyetlen mozdulattal benyúlt a hűtőbe, és kivett belőle egy palack szénsavas vizet.
- Kértek kaját?- néztem rá, miközben elkezdtem vajazni a szendvicseket. Szögezzük le: csak udvarias voltam. Viszont, úgy tűnt, Luke Hemmings erre magasról szarik.
- Ja. Behozod majd?
Annyit se volt időm kinyögni, hogy "rohadék", ugyanis csak rám villantott egy széles mosolyt, és már kint is volt a fiúknál. Megráztam a fejem, és gyorsan elkészítettem az ételeket. Tányérokra pakoltam, majd két kézen egyensúlyozva bevittem a srácoknak.
- Ú- csillantak fel Ashton szemei, és felült eddigi, "elterpeszkedős" helyzetéből.- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Csak mert rendes vagyok- vigyorodtam el, és a kezükbe nyomtam a tányérokat. A sajátomat magamhoz véve úgy döntöttem, hogy itt maradok egy kicsit.
Leültem Calum mellé, aki azonnal áttette lábait a combomon, mondván, "így kényelmesebb". Nevetve hagytam, és a sípcsontját használtam tányér-alátétnek. Most mi van, legalább nekem is származott hasznom belőle.
- Mikey, hagyjad már!- vonított fel Luke, mire mindenki felröhögött.
- Mi van?- fordult felé hitetlenül röhögve a színes hajú srác.- Nem akarok Spongya Bob-ot nézni.
Azzal tovább nyomta a csatornát, amikor én láttam meg valami jót.
- Mike!- sikítottam fel, és a hirtelen lendülettől rácsaptam Cal combjára, aki felordított.- Az ruhás! Azt hagyjad.
A srác összevont szemöldökkel visszakapcsolt a TLC-re, amin éppen a "Mondj igent a ruhára" cucc ment. Luke sértődötten felvonta orrát.
- Persze, neki visszakapcsolsz.
- Csinált nekem szendvicset- tárta szét a karját Mike, én pedig felnevettem.
- Csitt már, nem hallom- csapott finoman vállon Ash, mire Calum felröhögött.
Így néztek velem egy menyasszonyi ruhás műsort. Na, igen. :)

- Calum, nyom a lábad!- nyekkentem fel, ugyanis egy idő után kezdett mázsássá válni a srác patája.
Idő közben a menyasszonyi ruhás műsor lement, és mivel valami förtelem következett volna utána, Mikey jobbnak látta, ha elkapcsol. Gyors szavazás ("tedd fel a kezed, ha tetszik. Ash, két kézzel nem ér!") után eldöntöttük, hogy Ted 2-t nézünk.
- De nekem így kényelmes- magyarázta a sötét hajú srác, mire fújtatva oldalra fordultam, és az én lábaimat is feltettem Ashton ölébe.
- Ahh, így jobb- kezdtem el helyezkedni, mire véletlenül Cal oldalába könyököltem.- Juj, bocsi.
- Tina, álljál le!- azzal belebökött az oldalamba, mire hisztérikus nevetés hagyta el a számat, és kis híján ledőltem a kanapéról.
- Calum! Elég már- nevettem szüntelen, miközben folyamatosan csikizett.
- Kuss legyen- Luke Calum-nak vágott egy párnát, akinek leesett az álla, és tátott szájjal fordult a röhögő szőke felé.
- Ezt szerintem nem ide akartad- mondta lassan Calum, mire felnevettem. Luke felvonta a szemöldökét, és fiúsan huncut mosollyal elvigyorodott.
- Hát, pedig de.
- Nos, akkor- Calum levette az ölemből a lábait, és egyetlen ugrással ráugrott Luke-ra, mire fotellal együtt hátraestek. Ash annyira röhögött, hogy az orrán jött ki a narancslé, én a fejemet fogtam, Mike pedig videózott.
- Az anyád úristenit- röhögött fel Luke.- Ráesett a derekamra ez a szar.
- Fiúk, nyugi már- szóltam rájuk nevetve.
Cal felpattant a földről, és mielőtt Luke a nyomába eredhetett volna, visszaugrott mellém és úgy fordított, hogy valami pajzs-féle legyek. Végül a piercing-es srác feltápászkodott a földről, és széles mosolyra húzva a száját beletúrt a hajába, azzal a tökéletességgel, amit már megszokhattunk tőle.
- Na, mi van? Félsz?- meredt kihívóan Calum-ra.
- Dehogy félek- a sötét hajú srác orrát belefúrta a vállamba, úgy válaszolt.- Inkább vidd Tina-t.
- Hé!- nevettem el magam.
- Feláldozod?- vonta fel a szemöldökét Luke, mire azt éreztem, ahogyan Calum bólogat.
- Hát ja.
- Na kösz- intettem hátra neki.
A következő pillanatban Hemmings magasodott fölém, én pedig kíváncsian pislogtam fel rá, afféle "mizu?" nézéssel. Hirtelen lehajolt, megragadta a combom és felpenderített a vállára, miközben én folyamatosan sikítottam.
- Luke!- csapkodtam a hátát. A hajam előreomlott, és körülbelül a térdhajlatáig lógtak le a szőke tincseim.- Tegyél már le!
- Bocs, Calum feláldozott téged- éreztem, ahogyan megvonja a vállát.
- Vidd be a konyhába- javasolta Mike, mire "dühösen" rámeredtem. Itt mindenki összefogott ellenem?
- Oké- röhögött Luke, és meglepő könnyedséggel sarkon fordult, majd becipelt a helyiségbe.
A tenyerembe temettem az arcom, Luke hátán himbálózva, folyamatosan attól félve, hogy beverem az ajtófélfába. Hemmings letett a hűtő előtt, én pedig kissé szédelegve nekidőltem a hűvös felületnek.
- Ez mire volt jó?- néztem fel rá. Próbáltam mérges lenni, de a szám szélén mosoly bujkált.
- Calum-nak köszönd- vigyorodott el. Tekintetem a szemeiben veszett el, még azelőtt, hogy megszólalt volna. Most egészen közel hajolt, így éreztem parfümjét és a bőrének illatát.
- Majd meg is fogom- forgattam meg a szemeimet. Luke váratlanul egyik kezét megtámasztotta a fejem mellett, és még közelebb hajolt. A szívem feldübörgött, és el is pirultam, mire ő csak hatalmas, "fogvillantós" mosolyra húzta ajkait, és mikor megszólalt, arcomat simogatta lehelete.
- Helyes.
Aztán egy pillanatig még fölém magasodva állt, majd ellökte magát a hűtőtől, és kisétált a konyhából.
A fejemet rázva próbáltam kitisztítani kavargó gondolataimat, majd tenyeremet forró arcomra fektettem, és elmosolyodtam.
Köszi, Calum.