2. fejezet

Csibék!:)
Az a helyzet, hogy most ilyen hamar kaptok részt. Remélem, azért örültök neki (lol), hiszen engem totálisan megszállt az ihlet, és nagyon-nagyon remélem, hogy nem lett olyan borzasztó rész. Minden erőmmel azon vagyok, hogy imádjam írni- nos, ez megtörtént. Minden egyes szavát imádtam "papírra vetni", és hű. ☺
U.i.: komizni és feliratkozni se felejtsetek el!:)
Pusszancs-falat: Kata xxx

Kristina szemszöge

Az "ötesóes" hangjára keltem reggel.

Sokan azt hinnék, hogy amíg én durmoltam, ők csendben beszélgettek a nappaliban, engem pedig a nevetésük keltett. Nos, le kell rombolnom ezeket az ábrándokat. Ugyanis tényleg a srácok hangjára keltem: beálltak a szobámba, és azzal szórakoztatták magukat, míg én aludtam, hogy elénekelték nekem a Good Girls Are Bad Girls-t úgy hatvanötször, és mikor a hatvanhatodikra felkeltem, Ashton rám ugrott, őt pedig követték a többiek.

- Hülye- nyögtem fel, amikor Luke is felugrott a kupac tetejére. Egy fannak totál álom lett volna, meg "ahw", de az a helyzet, hogy én nem voltam kifejezetten boldog.- Mike! Csikizi a hajad az orromat.

- George szólt, hogy keltsünk fel- magyarázta Ash, miközben leszállt rólam,és az ágyam mellé állt.

- Ja. Szóval- Luke úgy helyezkedett, hogy az arcunk egy vonalban legyen, majd elkiáltotta magát.- Kelj fel!

- Leszállnátok rólam?- kértem félig nevetve.

A fiúk észrevették magukat, és nagylelkűen kimásztak az ágyamból. Miközben Calum megpróbált felállni, a könyöke beleállt a bordáim közé, én pedig felszisszentem. Ez nem lehet igaz. 

- Mennyi az idő?- kérdeztem hasra fordulva. Calum elővette a telefonját és rám vigyorgott.

- Fél kilenc. Pont van idő egy kávéra. 

Leléptem a parkettára, ami igen hűvös volt a csupasz lábamnak. Megdörzsöltem a szememet, és felálltam. Azonnal megcsapott a hűvös,és már bántam, hogy csak egy rövidnadrágot és pólót vettem fel. A fiúk kivonultak a szobámból, én pedig őket követve csattogtam utánuk a hideg csempén.
George a konyhapultnál ült, és egy újságot olvasott éppen.
- Jó reggelt!- köszöntöttem vidáman. Felém mosolyogva biccentett egyet, én pedig görcsbe rándult gyomorral töltöttem magamnak egy bögre kávét, majd belekanalaztam cukrot és tejet is löttyintettem mellé. Elképesztően izgultam a mai nap miatt, hiszen most már a fiúk is elkezdenek dolgozni, és én sem fogom magam fölöslegesnek érezni. Menedzserünk még az utazás előtt biztosított arról, hogy remek helyeket fogok látni,nagyszerű emberekkel fogok dolgozni és meg fogom szeretni a szakmát. Mármint, még jobban.
- Izgulsz?- nézett rám Mike, aranyosan mosolyogva.
Az asztalnál ültek a fiúkkal, és egymás kezéből rángatták ki a Nutellát, meg hasonlókat. Most mindenki rám nézett- még George is érdeklődve pislogott az újságja mögül. A bögrémet a kezembe véve az asztalhoz léptem és leültem Ashton mellé,majd a térdeimet felhúzva átöleltem azokat és beleittam a bögrémbe.
- Mocskosul.
Ash együtt érzően meglökte a vállam,én pedig mosolyogva vissza is löktem.
- Szerintem semmi okod rá- dünnyögte George.- Csodás vagy.
- Hát, izé- köhintettem, majd elnevettem magam.- Köszönöm.
Calum elém tolt egy tányér Nutellás gofrit.
- Enned kell valamit- magyarázta.
Elmosolyodva haraptam a gofriba, és bár az izgatottságtól összeszorult gyomrom hevesen ellenkezett, jól esett pár falatot magamba tömni.
Nem sokkal később a szobámban álltam, a nyitott szekrényem előtt, és azon gondolkodtam, hogy mit visel egy modell, miközben megy a fotózásra. Aztán arra gondoltam, hogy utána úgyis átöltöztetnek vagy ilyesmi, úgyhogy ledobtam a pizsama felsőmet és magamra rángattam egy rövid ujjú, kissé haspólós felsőt, majd a rövidnacimat is levéve egy magas derekú farmert vettem fel. A nesze szeremet megragadva kiléptem a szobából. A nappaliban nem volt senki, így arra gondoltam, a többiek is biztos készülődnek még.
Egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Rám fért már egy arcmosás, ami eltünteti a tegnapi sminkemet, ugyanis előző éjjel elfelejtettem lemosni magamról a tust és a spirált.
Megálltam a fürdő előtt, és éppen lenyomtam volna a kilincset, amikor nyílt az ajtó. Ösztönösen hátráltam egy lépést, és csak aztán néztem fel: Luke állt előttem. Egy törülközőt csavart a derekára, így láthattam kidolgozott felsőtestét. Mögötte dőlt a pára a kis helységből. Haja nedvesen lógott a homlokába és ahogy elmosolyodott, kirázott a hideg.
- Beengednél?- kérdeztem zavartan, arra utalva, hogy elállja az utat.
- Ó, persze, bocsi- villantott rám egy vigyort, és félreállt. Mikor elmentem mellette, véletlenül hozzáért csupasz karom a mellkasához. Rá se kellett néznem, tudtam, hogy vigyorog.
Gyorsan becsuktam magam mögött a fürdő ajtaját, és a fejemet fogva elmosolyodtam. Ekkora barmot.
Egy vatta segítségével lemostam a tegnapi sminkemet, majd felvittem egy kis korrektort, hogy elrejtse az apróbb hibákat (ch) és gyorsan kihúztam a szememet is. Mikor a szempillaspirált vittem fel hatalmas precizitással, ügyelve arra, nehogy belenyúljak a szemembe... hatalmas dörömbölés rázta meg az ajtót, mire én ijedtemben telibe belenyomtam a spirált a szemembe.
- Mi van már?- kiáltottam ki. Azonnal elkezdtem könnyezni, de próbáltam kinyitni a szemem, nehogy elkenődjön a tus. Igazán kellemes érzés volt.
- Sietnél? Fogat mosnék- szólt be Luke.
- Hát most vársz- vágtam vissza indulatosan, és a benyálazott ujjammal próbáltam helyrehozni Luke bakiját. Igazából csak rontottam a helyzeten.
- Nyisd már ki- ütögette az ajtót a piercinges.
Amint végeztem a szememmel, villámgyorsan fogat mostam, feltettem egy kis rúzst, és miután ellenőriztem, fekete-e még a szemem körül, kinyitottam az ajtót. Luke a folyosó szemközti falának dőlt, és rám villantotta kék szemeit.
- Köszi, hogy siettél- vetette oda gunyorosan.
- Szívesen- vigyorogtam rá, majd a szememet forgatva kikerültem.
Az még csak hagyján, hogy tiszta ideg vagyok az első napom miatt, de tetejébe még ez a barom is itt... baromkodik.

Luke szemszöge

Vigyorogva néztem, ahogyan durcásan kikerül, majd végig sétál a folyosón, azzal a formás fenékkel... Végül sóhajtva beléptem a fürdőbe. Mindennek Tina-illata volt.

Gyorsan fogat mostam, majd párszor a hajamba túrtam, magamra kacsintottam a tükörben, és végeztem is. 

Úgy döntöttem, míg el nem indulunk, leülök tévézni. Ahogy láttam, Calum is ugyanezen gondolkodott, mivel szinte egyszerre huppantunk le a bőrkanapéra. 

- Na mi van?- kacsintott rám. Én eközben felvettem a távirányítót a földről, és bekapcsoltam a televíziót. 

- Mi lenne?- kérdeztem vissza, mire Cal elnevette magát.

- Tudod, mire gondolok. Vagyis inkább: kire gondolok.

- Őszintén, Calum, nem, fogalmam sincs- unottan váltogattam a csatornákat. Ohó, azok az elterelések. 

- Luke...- kezdte, amikor belépett Mike és Ashton is.

- Van kaja?- Ash azonnal lerohanta a hűtőt, és ott kezdett kutakodni.

- Mikor indulunk?- dőlt bele a fotelba Mikey.

- Amint George és Tina készen lesz- feleltem. 

Pillanatokkal később George robogott be a nappaliba, és indulásra készen dörzsölte össze a tenyerét.

- Na? Készen vagytok?

- Tina még a szobájában van- mondta teli szájjal Ash, és, hogy ne essen ki a kenyér a szájából, maga elé kapta a kezét.

- Mi? Te jó isten- a menedzser Tina szobájához sietett. A srácokkal ösztönösen mentünk utána.- Kristina!

George megdöngette az ajtót. Nem sokkal később az kinyílt, és Tina lépett ki rajta. Falfehér volt. 

- Minden oké?- vonta össze a szemöldökét Cal.

- Ja- bólintott a lány. Menedzserünk felénk fordulva elhessegetett minket, de én még pont láttam, ahogyan Kristina remegő kezekkel becsukja az ajtaját. 

A fiúkkal belebújtunk a cipőnkbe, és már indulásra készen toporogtunk az ajtóban, Tina-ra várva. Belebújtatta lábát a cipőjébe, és ahogy lehajolt, hogy bekösse, megcsodálhattam formás lábait. Még mindig remegett a keze. Ahogyan a haja az arcába hullott, ő kapkodva a füle mögé kotorta tincseit, és ránk nézve felállt. 

- Ne álljatok már így, sietnünk kell!- rontotta el a pillanatot George, és kiterelt minket a házból.
Azonnal az autóba nyomultunk. Ezúttal sikerült belülre ülnöm, úgyhogy valamennyire elfértem. Tina Calum mellé csüccsent le, és amint elindultunk, még sápadtabb lett.
- Hé- lökte meg finoman a vállát Cal.- Jól vagy?
Mielőtt válaszolhatott volna, megszólaltam.
- Izgulsz?
- Nagyon- suttogta, és görcsösen nyelt egyet.
Ah, ismerős érzés. Amikor az embernek ott az a rohadék görcs a gyomrában, és a torkát is elszorítja az izgalom, akkor legszívesebben öngyilkos lenne. Mi is így voltunk, amikor a One Direction felkért minket, hogy legyünk az elő zenekar a turnéjukon. Nem túlzok, ha azt mondom, majdnem meghaltam. Szóval teljesen át tudtam érezni Tina helyzetét: eleve kiszakították a megszokott környezetéből, és most New York-ban próbál talpra állni, de közben meg amiatt izgul, hogy minden jól menjen élete első komoly fotózásán. Huh, így elég szarul hangzik.
- Nyugi- mosolygott rá Ashton, aki vele szemben ült. Összeért a térdük, és a srác most átnyúlva felettük megfogta Tina kezét.- Minden rendben lesz.
- És ha elrontom?- harapdálta a száját. Nem tűnt olyannak, mint aki fél, inkább úgy éreztem, rohadtul ideges.- Ha megalázom magam? Jesszus atyám, és akkor mi lesz, ha kiröhögnek?
- Akkor csak egy telefon és ott vagyunk érted- vontam meg a vállam. Magamban azért sejtettem, hogy nem egészen biztos, hogy lehetséges lenne, de Tina megnyugtatásáért szerintem meg tudtuk volna oldani.
- De minden oké lesz- hajolt elé Michael, és odanyúlva összeborzolta a lány haját, mire Tina felnevetett.
- Kösz, srácok- mosolyogva a tenyerébe temette az arcát.- Nagyon köszi.- mikor megint elvette az arca elől a kezét, már nevetett, és az előbbi idegességéből csak egy kis leheletnyi látszódott.- Oké, ez gáz volt.
- Eléggé- értettem vele egyet, majd látva a fejét elröhögtem magam.
Tina mosolyogva megrázta a fejét, majd Calum vállának dőlt, aki tetkós kezével összecsippentette az arcát, és megrázta. Tina szőke haja rázkódott az arca körül, mire mindenki nevetésben tört ki.
Nem sokkal később a furgon leállt, és George, kipattanva az anyósülésről, Tina oldalára szökkent, majd szélesre tárta előtte az ajtót. Kezét nyújtva lesegítette a szőkét a járdára, majd felénk fordult.
- Fiúk. Tina-nak most szüksége van rám- egyetértően bólogattunk.- Szóval. Egy ideig itt leszek vele. Viszont- tette fel a mutatóujját, amint elkezdtünk üdvrivalgásban kitörni.- Másfél óra múlva visszatérek hozzátok. És, hogyha bármi baromságot is csinálni fogtok, míg nem leszek ott, hogy nyakon rúgjalak titeket, garantálom, hogy megteszem.
- Értettük- felelte hevesen Calum.
George bólintott egyet (nem igazán hitte el, szerintem) majd behúzta az ajtót.
Egyre jobban távolodtunk Tina-tól, és folyamatosan azt figyeltem, hogyan halványul el a mosolya, amint tekintetével követ minket.

Kristina szemszöge

Amint szem elől tévesztettem a sötét "nagy kocsit", felsóhajtottam, és George-ra néztem. A kis szélben lebegett rövidre nyírt haja, és miközben barátságosan rám mosolygott, felvonta egyik szemöldökét.

- Készen állsz, Kristina Bazan?

- Azt hiszem- bólintottam.

Menedzserem biccentve elindult, én pedig szinte futottam mellette, hogy tartani tudjam a lépést. 

Most, hogy kissé lenyugodtam, körbe tudtam nézni. New York egyik kis külvárosában lehettünk, vagy valami hasonló, hiszen sehol sem láttam egyetlen egy házat sem, ráadásul az óceán is félelmetesen közel volt. George rendületlenül haladt előre. Magasodó alakja fölött egy kis erdőt véltem felfedezni. Különböző fenyvesek és tölgyesek alkottak keszekusza összevisszaságot, és valahányszor próbáltam keresztüllátni rajtuk, egy-egy kis foltot pillantottam csak meg, ami határozottan kék volt. Tehát cirka 20 méterre állhattunk az óceántól.

George bevezetett az erdőbe, és úgy galoppozott hosszú lábaival a kis sövények között, mint valami gyalogkakukk. Miközben én úgy hatszor majdnem hasra vágódtam, ő már az erdő végén állt. Csak akkor vettem észre, hogy egy kis házikó alakban felállított sátor előtt áll.

- Itt van az öltöztető, valamint a sminkes- magyarázta, bevezetve a ponyva alá.

Komolyan, az állam a földet verdeste: úgy volt berendezve a sátor, mint egy komplett divatbemutató helyszíne. Rajtam kívül nem láttam egyetlen modell-lányt sem, viszont az öltöztetőt, a sminkest és a fotóst meglehetősen hamar felismertem. George megállított előttük, majd bemutatott nekik.

- Tina, ő itt Gary Shirt. Ő fog téged fotózni, valamint ő a fodrászod is ma- kezet nyújtottam a huszonéves srácnak. Nem volt túl magas, de pólója alatt összhangban mozogtak a kígyószerű izmok, és miközben kezet fogtunk, belenézhettem sötétzöld szemeibe.- Ő pedig Jake Black, híres divattervező.- a következő pasas magas volt. Egyből feltűnt kihúzott szeme, és a hosszú pillái. Gyenge kézfogásunkat követően barátságosan rám mosolygott, én pedig azonnal levettem a szitut.- És végül, ő Sharlotte Wiggins, a sminkesed- a hölgy magassarkúban volt, gyönyörűen kisminkelt arcán kedves mosoly terült el, vadul göndörödő fekete haját pedig egy magas lófarokba kötve viselte.- Mindenki, ő itt Kristina Bazan. Most ő a legfontosabb, mind tudjátok, hogy a mai fotózásnak igen nagy tétje van- kínosan lesütöttem a szemem, miközben George megállás nélkül dicsért.

Pillanatokkal később már csak azt vettem észre, hogy egy gurulós székben ülve tologatnak össze-vissza. Legelőször Jake rángatott fel, majd egy elkerített, rögtönzött próbafülkébe taszított.

- Azon gondolkodtam- kezdte.- Hogy melyik ruha illene jobban hozzád.

Felmutatott kettő gyönyörű szép, földig érő ruhát. Az első egy magasabb nyakú, hosszú ujjú, hófehér csipkés anyagból készült lenge ruha volt. Azonnal megfogott a finom kidolgozás, és rá sem néztem a másikra, azonnal tudtam, hogy ez az én ruhám. 

Ráböktem, mire Jake elmosolyodott, és félretette a másikat.

- Tudtam, hogy ezt fogod választani.

Segített belebújnom, utána pedig fogta az uszályt, míg kitipegve az előtérbe Sharlotte és Gary azonnal kezelésbe vettek. Míg a sötét hajú nő az arcomat maszkírozta (lemosta a nagy nehezen összehozott tusvonalamat, brühühü), addig a pasas a hajamat tupírozta, csavarta, vasalta, besütötte... egyszóval minden olyat, amit én soha nem csináltam volna meg. Alig telt el húsz perc, én már tettre készen voltam. Sharlotte elém csapott egy tükröt, én pedig belenézve majdnem összeestem: az arcom kifogástalan volt, a hajam pedig kócos keszekuszaságban omlott a vállamra. Az ajkaim egészen sötétbordóak voltak, ami triplán kiemelte kék szemem színét. 

- Atyám- motyogtam, és elmosolyodva az "alkotóim" felé fordultam.

George közelebb jött, majd arcára egy széles mosoly ült ki.

- Gyönyörű vagy, Kristina Bazan- miért szólít mindig a teljes nevemen? Ki tudja.- Nézd, hogyha minden rendben, én visszamegyek a fiúkhoz, mielőtt valami oltári baromságot csinálnának. Meglesztek?- nézett ránk.

- Persze- válaszolt mindenki helyett Jake.- Kristina csodás.

- Akkor, sok sikert- tartotta felém a kezét, én pedig nevetve belecsaptam. 

George sietősen távozott, mi pedig magunkra maradtunk. 

- Kezdhetjük?- fordult felém izgatottan Gary, én pedig bólintottam.- Na, gyere.

Karjába kapaszkodva álltam fel. Fel sem tűnt volna, hogy nincs rajtam cipő, de amint kiléptünk a sátorból, egyből végigkarcolta a talpam egy faág.

- Nem lesz cipőm?- kérdeztem furán. 

- Dehogyis- rázta a fejét Jake, aki velünk együtt botladozott a kövek között. Észrevettem azt is, amint Sharlotte, hóna alatt egy sminkes dobozt szorongatva, magassarkúban lépeget a kövek között.- Pont ez a lényeg.

- Értem- hagytam rá, majd erősen meg kellett markolnom Gary karját, ugyanis majdnem hasra estem egy nedves kövön. 

Egyre közelebb értünk az óceánhoz, ami körül hűvös szellő fújdogált. Gary felkísért egy igen nagydarab és széles kőre, majd elengedve pár lépés távolságra szökkent. Körülöttem minden zöld volt- egyedül én fehérlettem ki. Jake mellém lépve megigazította a ruhámat, majd egy biztató mosolyt követően odaállt, kicsivel Gary mögé. Időközben Sharlotte is megérkezett, és most kifulladva rogyott le a sminkes dobozra. 

- Szóval, Kristina- kiáltotta nekem Gary, mivel félő volt, az óceán hangjától nem hallom majd őt.

- Inkább Tina- intettem neki mosolyogva.

- Szóval, Tina- ismételte magát, majd körbemutatott.- Baromi klassz a környezet, szóval kérlek, csak add önmagad, oké? Úgy pózolsz, ahogy akarsz, és olyan fejet vágsz, amilyet akarsz, de azért a nyelved ne nyújtsd ki- kért összevont szemöldökkel, mire gyorsan visszadugtam a nyelvem a számba.

- Értettem- biztosítottam róla, mire ő bólintott, és a kamera mögé helyezkedett. 

Sóhajtottam egyet, majd mélyen a kamerába néztem. Finom szellő lobogtatta meg szőke tincseimet, én pedig, amint kattant a gép, félresöpörtem az arcomból, és egy másik pózba vágtam magam. Gary folyamatosan vigyorgott és kattintgatott, amikor eszembe jutott valami.

Hirtelen ötlettől vezérelve lehuppantam a kőre, nem törődve Jake-el, aki felszisszent. Oldalra fordulva felhúztam csupasz lábaimat, és így fordultam a kamera felé. Gary meg sem szólalt, csak mindig más és más szögből lőtte a képeket, miközben hol hátradőltem a kövön, hol felültem, vagy kinyújtottam egyik lábamat, az ég felé.

- Tina, nagyszerű!- lelkendezett a fotós.- Az arcodon semmi érzelem... csodás!

Mikor hasra vergődtem magam, Jake szabályos szívinfarktust kapott- szegény ruha. Lábaimmal lassan kalimpáltam, miközben kinyújtott kezeimbe temettem az arcom, vagy éppen oldalra fordulva a kövön a kamerába meredtem. 

Aztán felálltam, és lejjebb sétáltam. Végül is, gondoltam, Gary rám bízta a pózolást, engem pedig megszállt az ihlet, vagy mi. Leültem az egyik apróbb kőre, a ruhám legyezőszerűen terült szét mögöttem. Átkarolva felhúzott térdeimet hagytam, hogy a szél megcsiklandozza bőröm azon részét, amelyet eddig a ruha fedett, de most felcsúszott. Amint hallottam a gép kattanását, oldalra fordítva a fejem hátramosolyogtam, egyenesen a kamerába. 

Sötétedett, én pedig hulla fáradtam vártam, hogy Sharlotte lemossa rólam a sminkemet.
Egész álló nap a parton rohangáltunk, és annyira kifáradtam, hogy szinte elaludtam a vatta alatt. Időközben visszabújtam azokba a ruháimba, amelyikbe jöttem, és most csak arra vártam, hogy ledőlhessek az ágyamba.
Elköszöntem Gary-éktől, és már rohantam is az úthoz. Át kellett szaladnom az erdőn, ami most, hogy egyedül voltam (na meg kezdett sötét is lenni) elég ijesztő volt, ezért szó szerint rohantam.
Éppen hogy kiértem az erdőből, amikor a sötét autó megjelent. Mike ki is nyitotta nekem az ajtót, én pedig utolsó erőt véve magamon oda akartam rohanni, amikor... megakadt a lábam egy kiálló gyökérben, és akkorát estem, amekkorát még nem látott a világ. Először csend lett, majd elképzeltem magam a földön fekve, hogyan nézhetett ki az esésem, és elkezdtem röhögni. Az egész napi fáradalom egyszer csak kirobbant belőlem, és úgy nevettem, hogy azt hittem, bepisilek. Feltápászkodtam, de felállni már nem tudtam, hanem ültemben össze-vissza dülöngéltem a röhögéstől. Később már a fiúk is majd meghaltak a nevetéstől, de a pálmát egyértelműen én vittem.
Végül felkapaszkodtam az autóra, Mike pedig behúzta mögöttem az ajtót.
- Jól vagy?- nevetett rám Calum, én pedig nevetve bólogattam, majd sóhajtva hátradőltem az ülésen.
- Basszus, fiúk- néztem rájuk, mire visszavigyorogtak.- Rohadt fáradt vagyok.

Kifulladva estünk be a házba.
George elment, hogy elintézzen valamit, mi pedig közös megegyezés alapján bevettük a nappalit, és egymás hegyén hátán levetődtünk a bőrkanapéra, meg a fotelra. Azt hiszem, nem csak én merültem ki totálisan.
- Milyen volt?- kérdeztem tőlük. Eközben Ash szó szerint rám dőlt, én pedig közé, valamint a fotel karfája közé beszorulva viháncoltam.
- Hosszú, és unalmas- vont vállat Luke. Lába lazán fent volt a kis dohányzóasztalon.
- A koncertek mindig jobbak, mint a próbák- mondta Calum is, majd a hosszú, tetkós kezével hátranyúlt a kanapé mögé, és felemelt egy tálat, tele chips-el. Igen, én sem tudtam, hogy került oda.
- És a fotózás?- nézett rám Mike. Elmosolyodott, a háttérben azonban Luke és Cal kemény "bunyót" rendeztek a chips-ért.
- Annyira jó volt- sóhajtottam csillogó szemekkel, és lelöktem magamról Ashton-t, aki a lendülettől belevetette magát a küzdelembe.- De borzasztóan elfáradtam. Képzeld!
- Képzelem- vigyorodott el, mire leintettem, és folytattam.
- Az óceánparton voltunk, és úristen. Gary, ő volt a fotós, nagyszerű fickó, olyan jó volt vele dolgozni! El sem hinnéd, de kicsit vérzett a lábam, mert tudod, sok volt a kis kavics, meg ilyenek, és Gary pedig mindig segített. Jake volt az öltöztető, ami tök fura, mert fel tudnék öltözni, de olyan szép ruhám volt, ilyen totál csipkés és fehér, és azt kell mondjam, örülök, hogy segített, mert elég bonyolult volt úgy leülni, hogy ne gyűrődjön össze....
- Szóval jó volt?- kacsintott rám, én pedig boldogan bólogattam.
Azt hallgatva, ahogyan Luke széles mosollyal nevet, ahogyan Calum a fejét fogja nevettében, ahogyan Ashton azzal a tipikus hajrázós mozdulattal rázza a fejét és ahogyan Michael ordított, tulajdonképpen a semmiért, csodás volt elaludnom, ott, velük, a kanapén.
De tényleg.